Hát, igaza volt azoknak a kritikusoknak, akik e film bemutatója után úgy vélekedtek, hogy az Eszeveszett küzdelemnek tévében a helye. Ahogy olykor a Hallmark (vagy hogy hívják most) csatornára tévedek, na ott szoktak efféle lányok-asszonyok-érző szívű 
férfiak könnyzacskóira apelláló filmek a műsorra kerülni, meg általában a kereskedelmi tévék ebéd utáni (altatásos) idősávjában. A jobbára idióta, baromarcú filmekből ismert Brendan Fraser egy apát alakít, aki feladva menő üzletemberi karrierjét két halálosan beteg gyermeke életének megmentéséért indít eszeveszett küzdelmet. Van valahol az isten háta megetti Nebraskában egy tudós (Harrison Ford), amolyan dr.House-fazon, aki jó úton halad, hogy a gyermekek betegségének gyógyszerét - ő és az apa meccse a film tulajdonképpen, egymással harcban-szövetségben, de a pénzéhes egészségipar ellenében.
Szóval. Egyből két gyerek haldoklik. Egy gyermek haldoklása is elég, sőt túl sok is, azonban itt rögtön kettő. Annyira a két férfi harcára van kihegyezve a film, hogy igazából az első negyedóra után kétségünk sincs afelől, ki nyeri a meccset. A két haldokló gyermek, a megtört anyával csupán ok, hogy a két faszi harcáról lehessen mesélni. Eh... A néző tíz perc után kotorászik a zsebkendőért, mert ez a szemét hollywoodi dramaturgia így van kitalálva, nincs az az épeszű ember, aki gyermekek szenvedésén ne rendülne meg. Még ha esetleg azt csak egy filmen látja.
Fraser amúgy meglepően normálisan játszik, JonesSoloFord is lazán megoldja a House-karaktert, a film is működik, csak hát... Komoly gondok vannak itt. Túl sok ebben a filmben minden. Asanisimasa: 5/10
