A Tengeri farkasok amolyan igazi, régimódi háborús kalandfilm, világsztárok all star-gálájával megspékelve. Megtörtént eseményeken alapul, ez azonban korántsem jelenti a ma divatos/elvárt árnyalt karekterábrázolásokat, inkább csak jól felfogott marketing érdeke csődítette egy filmbe Gregory Pecket, David Nivent, Roger Moore-t vagy Trevor Howardot. Az utóbbi úr amúgy emblematikus figura a filmben, hiszen játszott az eredeti Könnyűlovasság támadásában is, amire e film angol címe is erősen utal.
Maga a film amúgy a jól ismert "öreg ember, nem vén ember"-dramaturgiára épül. A második világháború indiai "napközis" helyszínén járunk, ahol idős angol katonák próbálják átvészelni a háború viszontagságait, jobbára krikettel lovaspólóval és whiskyzéssel. Az óceánon azonban egy német tengeralattjáró tizedeli a szövetségesek utánpótlást szállító hajóit, így a katona urakra vár a feladat, hogy kiderítsék és likvidálják a tengeralattjárót informácikkal ellátó rádióadót. Az adó azonban egy német hadihajón működik, amely semleges kikötőben, az ekkor még portugál fennhatóság alá tartozó Goa kikötőjében horgonyzik. A veterán angol különítmény titkos, illegális és igen veszélyes küldetésre szánja el magát, amit az öregurak kisebb-nagyobb bonyadalmak és áldozatok árán, de végül is sikerrel abszolválnak.
A film cselekménye két szálon fut, az egyik a toborzás és maga a tűzijátékba fúló akció, a másik, ezzel szoros összefüggésben, a viccesen feketére festett szemöldökő és bajszú, de erősen őszülő Peck és a még fiatal(nak tetsző) Moore előkészítő tevékenysége, mely egy klasszikus, romantikus kémtörténet, a kötelező árulással, gyilkosságokkal, effélékkel. A film stabil, mint az angol uralkodó ház. A körmünk, ennek megfelelően, biztonságban van, miképpen a fotel karfája is. Kedélyes, komótos tempóban terjeng a film a minden bizonnyal igazságos végkifejletig, miképpen a szivarfüst is gomolyog az igazi angol klubokban, például a filmben is szereplő Könnyűlovasság Klubban is. Súlytalan, de azért mérsékelten szórakoztató kis film ez, a mai szemünkkel nézve, már bájosan (Moore esetében idegesítően) modorosan játszó, hajdani nagy sztárokkal. A film színes, de a világ fekete-fehér. A németek a rosszak, az angol veteránok azonban még mindig hetykén fényesítik az angol korona legfényesebb gyémántját, valamint saját becsületüket. Asanisimasa: 5/10
