Az izraeli Eran Merav tavaly mutatta be a Sundance-en A példakép című dokumentarista lakótelepi testvér-drámáját, melyben valójában semmi speciálisan (és közhelyesen) izraeli nincsen: játszódhatna bármelyik lakótelepen, Mexikóvárostól Békásmegyen át Tokió-Külsőig. Jelen esetben Haifában, a kikötővárosban, annak tengerparti, de egyáltalán nem elit lakótelepén. A 14 éves Zion és bátyja, a már majdnem felnőtt, 17 éves Meir itt él, a kilátástalan és nyomorúságos életkörülményeiből fakadóan is állandó perpatvarban egymással, valamint anyjukkal, aki minden erejével szeretné megtartani a neki udvarló, viszonylag jómódú, de már erősen középkorú Eli-t. Zion egy nap elveszti vadonatúj edzőcipőjét, s azt másnap egy etióp bevándorló iskolatársa lábán véli felfedezni. 
Megpróbálja a cipőt megszerezni, de kudarcot vall a nagyobb és erősebb fiúval szemben, így bátyjához fordul segítségért, aki egy este visszaszerzi a cipőt, az etióp fiúról azonban nem hallani többet. Zion és bátyja közötti, amúgy sem békés kapcsolat így egy szörnyű titokkal is súlyosbodik. A film tulajdonképpen Zion magára találásáról, felnőtté válásának valódi fordulópontjáról, a felelősség felvállalásáról szól.
Merav a (kis költségvetésű) dokumentarista drámák szokásos eszközeivel, a kézikamera által mutatott szubjektív és expresszív közelikkel, valamint a kevés szereplő gyakorlatilag önazonos, hiteles játékával él e filmben. Sikerrel fosztja meg a történetet minden olyan, a mai Izraelre jellemző problémától, ami elterelné fő témájáról a figyelmet. Nincsenek benne palsztin-zsidó konfliktus, öngyilkos terroristák, konzervatív-neológ ellentétek, effélék, csakis a lepukkant lakótelepben a lepukkant lakás, a két testvér, az anyjuk és udvarlója, valamint néhány villanásra az áldozat. Magát, az ábrázolni kívánt problematikát meg is tudja ragadni plasztikusan, érzékletesen és megrázóan mutatja meg a fivérek közti konfliktust, valamint Zion magára találását és Meir elvadulását, azonban a filmből ezen kívül nem derül ki semmi egyéb. Éles, pontos, raszteres pillanatfelvétel csupán egy kilátástalan helyről, kilátástalannak tűnő életekről és egy értelmetlen tragédiáról. Szűkszavúsága ezúttal komoly információhiánnyal is jár, olyan kérdések maradnak a nézőben, melyek nem köthetők szorosan a filmhez: miért, mi okból olyan kilátástalan ezeknek az embereknek az élete, mi történt az apával, az izraeli zsidók etnikai keveredése is megérne talán egy-két mondatot, az Izraelen kívüli nézők tisztábban látása érdekében. Asanisimasa: 6/10
