A nagy borozgatás lehetne e filmnek az adekvát címe, hiszen az eredetiből inkább következtethetünk valami hideglelős thrillerre, mint egy igazi édesbús, évfolyamtalálkozós dramedyre, ami A nagy borzongás valójában. Az egyik barátjuk öngyilkossága okán gyűlnek össze a hajdani egyetemi baráti társaság tagjai 15 év múltán, s ez jó alkalom Lawrence Kasdan rendező és Barbara Benedek (!) forgatókönyvíró számára, hogy valószínűleg saját élményanyagok alapján feldolgozzák, mi lett a hajdani legendás '68-as nemzedékkel. Egy ilyen esemény, legyen az gimnáziumi vagy egyetemi évfolyamtalálkozó, vagy csak egyszerű baráti találkozó, egyikük esküvőjén, neadjisten temetésén, mindig ugyanarról szól valójában: kik voltunk, mivé lettünk és merre haladunk tovább. Ez az 1983-as film -erős gyanúm szerint- az egyik első ilyen a sorban, de még rengeteg hasonló követte, a legkülönbözőbb műfajokban, a tinihorrortól a melodrámáig.
A film a 68-69-es szeretet-nyarakon szocializálódott nemzedék életérzését közvetíti, ennek megfelelően, a zene is ezt idézi, a Creedence Clearwater Revivaltól a Spencer Davis Groupig. A temetés komor képeivel indul a film, azonban amikor a gyülekezet egyik nőtagja ül az orgonához, és felcsendülnek a Rolling Stones You Can't Always Get What You Want-jának harmóniái, kétségünk sem lehet afelől, hogy a dráma előbb-utóbb komédiába fordul. Már hazafelé, a halotti tor helyszínére tartva elcsattan az egyik kocsiban az első spangli, aztán még jó néhány más, amit el és fel szokás szippantani ex-hippi körökben - 1983-ban ez a fajta lazázás azért még elég merésznek tűnik egy alapvetően mainstream filmben. Az elhunyt barátra emlékezést kihasználva régi kapcsolatok élednek újra egy pillanatra, hogy ugyanilyen gyorsan elhamvadjanak, az eltelt idő pedig egyre sűrűbben gerjeszt konfliktusokat is, de alapvetően ez egy szerető, nagy család, csak éppen mindenki öregszik...
Rengeteg jó színészt láthatunk pályája elején, például a busa frizurát viselő Tom Berengertől a hórihorgas, idétlen Jeff Goldblumon át a tulajdonképpen azóta is alig öregedő Kevin Kline-on és William Hurton át Glenn Close-ig, utóbbi egészen Oscar-jelölésig jutott itteni jelenlétével. Hazánklánya Barbara pedig épkézláb történetbe helyezte őket, olykor szellemes mondatokat ad szájukba és kellemes, kissé szomorkás, de mégis vidám érzéseket kelt a nézőben, még 2010-ben is. Asanisimasa: 7/10
