Az tény, hogy elképesztően látványos Yimou Zhang első wuxiája, a Hős. Ilyen méretű tömegjeleneteket szerény véleményem szerint egyetlen más filmalkotásban sem láthattunk addig, de azóta se - és gondolom, mindezt élőanyagból. De ha CGI-ből, akkor is. Az akrobatikus kardozós balett-jelenetek elbűvölőek, a kínaiak ebben nagy mesterek. Az intenzív színvilágot már sokkal kevésbé tartom zseniálisnak, és nem azért, mert erős színek tobzódnak a vásznon, hanem azért, mert ezek nem természetes, hanem igencsak hideg, digitális színek. A lassított mozgástól elvárt drámai hatsoktól pedig kifejezetten hányok, ha egynél többször látom egy filmben - itt szinte minden jelenet így zár.

A szereposztás kínai viszonylatban lehengerlő. Jet Li, Tony Leung, Maggie Cheung vagy Ziyi Zhang elbűvölő arcok, itt azonban csak a hagyományos kínai opera színészi elvárásainak tesznek eleget, igaz annak maximális mértékben. Arcuk álarc, érzelmeknek nyoma sincs rajtuk, még a tekintetük is tökéletesen kifejezéstelen a legtöbb esetben, azonban az akrobatikus kézségeik ámulatra méltóak. Magától értetődően fűzik be a gravitációhoz értelemszerűen ragaszkodó nézők figyelmét, ha ez az első wuxia életünkben, csak az első könnyed reppenésen akadnak meg egy picit, a második már természetes. A mozdulatlan víztükrön lejtett kardpárbaj egészen biztosan sokáig emlékezetes marad, még akkor is, ha a történet szerint ezt a mi Jézusunk előtt 25 évvel járták a hős kínai harcosok. Szóval, a külcsín olyan, mint egy fullextrás ebéd a legcsicsásabb kínai étteremben: rengeteg szín, rengeteg fogás, rengeteg fűszer, köztük néhány meghökkentően izgalmas ízzel, de jónéhány émelyítő falattal is.

A belbecs perfekt: Yimou Zhang nagyon jól mesél és hát a Hős története alapvetően egy mese. Egy legenda, mégpedig olyan, amely tulajdonképpen az első nagy kínai császárság keletkezésének legendája. Ehhez mérten, kellően és illően himnikus hangvételű és patetikus, benne a kötelező árulásokkal és titkos szövetségekkel, önfeláldozással és szerelemmel. De ami a legjobban megragadhat minket, az a végtelenül bölcs, filozofikus életszemlélet, melyhez közhelyszerűen kapcsoljuk az ókínai kultúrát. (Tao Te King, Konfuciusz, stb.) Egyszóval, szemkápráztató, látványos, de sokszor már giccsbe hajlóan csicsa kivitelben egy valódi, igaz és szép legenda a Hős története. Asanisimasa: 7/10