asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Észvesztő (Girls, Interrupted, 1999)

2010.12.11. 11:04 efes

Aki ezt a félrevezető címmagyarítást kitalálta, azt bezárnám oda, ahol ez a film játszódik. Az Észvesztőből legfeljebb valami idióta gimikomédiára vagy egy töketlen drogos vígjátékra következtethetünk, pedig a film alapvetően komoly hangvételű romantikus dráma. Nagyjából a Száll a kakukk fészkére lányregény-verziója, s mint ilyen, legfeljebb annyira vicces, mint az elektrosokk. Természetesen nem egy az egybe-átfordításról van itt szó, hanem csak a fő motívumok és a színhely (egy elmegyögyintézet) esnek egybe, és itt is az egyén szabadságságának különböző lehetőségei vannak terítéken. A James Mangold által elegánsan rendezett filmben azonban McMurphy megfelelő tragikus figurája kissé félretolódik, pontosabban (stílszerű kifejezéssel) kettéhasad: e filmnek két főszereplője van, a meghatározhatatlan személyiségzavarral küzdő, írói ambíciókat tápláló Susanna (aka Susanna Kaysen, aki saját életének idevágó motívumaiból kanyarította a film irodalmi alapanyagát), így természetesen ő meséli el egyes szám, első személyben a filmet, illetve a zabolázatlan és zabolázhatatlan, vad és öntörvényű Lisa. Az utóbbi járja McMurphy sorsát, míg az előbbi annak rózsaszín, idealista variációját. Bromden főnök megfelelője már teljesen a háttérbe került, gyakorlatilag nincs is, a Főnéni fasisztoid figurája pedig jelentősen puhább és empatikusabb lett. Nyilván, mert Kaysen nem Kesey, ám a párhuzamok akkor is nyilvánvalóak, azonban míg az elébbi mérföldkő, hivatkozási alap és ikon, addig utóbbi csupán érzelmes lányregény az élet szörnyűségeiről.

Annak viszont jó. Winona Ryder (Susanna) például itt megmutatja, hogy milyen jó színésznő, még akkor is, ha ezt nem mindig hiszi el magáról. Angelina Jolie (Lisa) sem rossz, sőt, ő is jó színésznő, csak éppen ő ezzel tökéletesen tisztában is van: ezért néha zavaróan sok. Whoopi Goldberget (kvázi Főnéni) én sajnos nem tudom komolyan venni, ahogy megjelent a színen, tudtam, hogy ő nem lesz olyan negatív figura, mint amilyennek lennie kéne. A filmben amúgy ugyanazok a stációk reprodukálódnak, mint amiket a Száll a kakukk...-ból is megismerhettünk, ez mindenképpen e két film (illetve természetesen regény) hitelét bizonyítja, azonban Kaysen, Mangold és észvesztő filmjük a dráma súlyát feláldozta a népszerűség és eladhatóság oltárán. Éppen azokon a részeken húztak és finomítottak, amelyek a nagy elődöt klasszikussá tették, azonban nem vagyok biztos abban, hogy ez volt a jó megoldás. Bár így akkor Kaysen nem tudta volna megírni azt, amikor elmegyógyintézetbe zárták, amely azzal, hogy onnan létezik kiút, démoni voltától is megszabadult, szimpla kórházzá szelídült. Mindenesetre, valamit jelez az is, hogy mindössze Jolie harsány alakítását tartotta Oscar-díjra méltónak a nagyméltóságú Filmakadémia, a Száll a kakukk... filmtörténelmi díjesőjével szemben. Asanisimasa: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr52508529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása