Fú, mit kapna ma ezért a filmért a Gothár az internetszerte a magyar filmeken gyalázkodó észosztó Nulla Béláktól, noname trolloktól... Bár, valószínűleg még a szakma nagyobb része sem tudna mit kezdeni az Idő vannal, és nem azért, mert amikor ez készült, ők még jobbára általános iskolába jártak, hanem inkább azért, amiért Gelencsér Gábornak igaza van: ez egy tipikusan késő Kádár-korszakbéli, nemzedéki közérzetfilm. Abszurd-groteszk stilizáció, stb., stb.... Aki nem élt még akkor felnőttként, sőt, értelmiségi felnőttként, az igen nehezen olvashatja ma Esterházy zseniális verbális hangulat-pillanatfelvételeit, egész egyszerűen fogalma sincs arról, mi mire vonatkozik, mi mit ommázsol, mi mire utal, idéz. A dolgoknak akkori, kézzelfogható megélését nem pótolja semmilyen utólag megszerzett műveltség. Portásország. Hová lesz a menés? A libafoszöld Trabant vadonatúj illata: útfekvése kiváló, gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségekre csábítson. Anyja neve, szül hely, szem. szám, pár. káp., pirburg, osztály, FŐosztály, MŰSZAK??? Szárnyakat adunk vágyainak. Turnusváltás.
Marad annak ami: egy korszak lenyomatának, barlangrajznak, múltbéli kódolt üzenetnek. Mindegy, idő még mindig van. Mindenre van idő.
Zala Márk, szegény? Cserháti Zsuzsa, átlátszó tüllruhában, amint skatulyából bújik elő? Cseh Tamás? Lázár Kati? Bitskey Tibor? A Kern már akkor is alkoholista hajléktalan volt...
Én mindenesetre, régen röhigcséltem ennyit...