Ha valakinek esetleg lettek volna kétségei, e film is ékes bizonyítéka, hogy az alma sosem gurul messze fájától. Asia Argento épp annyira nem normális, mint a papa, és nagyjából mindazt tudja is. Sacc per kábé műfajt teremt a hosszú eredeti című (közvetlen utalás Jeremiás könyve 17:9-hez), magyar forgalmazásban a rövidebb Jeremiah története című filmjével: meg alkotta a szociografikus alapú trash-horror egyik alapvetését, mint a szoc-ploitation nyitódarabját.
A film Jeremiah gyerekkorának néhány évét mutatja be lendületes, bár erősen fragmentált narrációban. A nyitó képekben a kissrác hat éves, a film végére kb. 14. Anyuci (Asia Argento) egy igazi repedtsarkú, piás, keményen drogos kurva, aki elérve 23-ik életévét, immár jogot formálhat eddig gyámügyileg nevelőszülőknél nevelkedő fiára. Így kerül hozzá Jeremiah, akivel zűrös életmódja miatt nem tud mit kezdeni. Vonszolja magával az egyre sötétebb jövőjébe. Ennyi a film, a kiút, a megmenekülés, bármiféle halvány happy end nélkül. Egyre gyorsuló lejtmenet a pokolba.
Rövid időre a nagyszülőkhöz kerül a kisfiú, ott azonban a mennyország poklában kényszerül megmerítkezni, a bigott, vaskalapos keresztényi szeretet léleknyomorító rabigájában: cseberből vederbe. Nincs különbség a drogos anyuka nyújtotta pokol, és a vallási téboly nyújtotta Paradicsom között. Jeremiahban ennek megfelelően nyoma sincs semmilyen jellemfejlődésnek, legfeljebb a túlélés ösztöne acélosodik, elnyomva minden érzelmet, vágyat és ábrándot, mi emberi.
Tagadhatatlanul szuggesztív a film, azonban úgy nyomja le a nézőt, mint egy ormótlan üllő. A paranoiás drogos delírium úgy jelenítödik meg, mint ahogy nem igen látható más filmen, Asia Argento jól hozza a figurát, egészen biztosan van miből építkeznie. Ugyanaz a mágikus-mániákus zenehasználat, mint az apja műveiben. Ehhez hasonlóan jelennek meg különböző szimbólumok is, vörös varjúk, óriáspókok, emberi hangon megszólaló tárgyak, kavicsok és szénrögök formájában, azonban itt elsősorban ezek a rögvalóhoz kötnek, nem pedig a transzcendens felé mozdítanak el. A tagadhatatlanul erős vizualitás azonban tökéletesen értelmetlen, ha csak nem arra vagyunk kíváncsiak, amire normális ember sohasem: a teljes leépülésre. Ezt viszont kiválóan reprezentálja az Argento lány őrült agymenésében, melyhez olyan neveket nyert meg, mint Ornella Muti és Peter Fonda a vallási tébolyban leledző nagyszülők szerepeiben, és Jeremy Renner vagy Michael Pitt, vagy a rocksztár Marilyn Manson, mint az anyuci futó pasijai. De hogy ezenkívül mire lenne jó ez a film, azt nem tudom. Asanisimasa: 4/10
