Juliette Binoche nem véletlenül kapta a Hiteles másolatban nyújtott alakításáért az idei, 23. cannes-i fesztivál legjobb női alakításáért járó díját, hiszen a napnál is világosabb, hogy ma a mozivásznon és a képernyőkön nem lehet nála magától értetődőbben és természetesebben viselkedő színésznőt látni. Annyira kerek egész „nőci”, hogy egész egyszerűen meg lehet zabálni!
Abbas Kiarostami
A Hiteles másolat Kiarostami első, teljes egészében Iránon kívül készült filmje a priori is érdekes kísérlet. Kiarostami az iráni film egyik (külföldön) legelismertebb figurája, aki bár eddig filmjeit otthon készíthette el, az iráni, vallási alapú cenzúra egyik fő kegyeltje volt ő, a lehető legnegatívabb értelemben. A Hol van a barátom háza?, Az olajfák alatt, vagy az Arany Pálmát érő A cseresznye íze elkészülhetett ugyan, de bemutatásuk már komoly akadályokba ütközött odahaza, illetve külföldön is egyaránt. Kezdjük ott, hogy a Korán alapból tiltja minden élő állatnak, embernek képen való ábrázolását, így a film, mint olyan, elvileg nem is létezhetne. De hát létezik, és ahogy a folyóknak sem tudják megszabni az ajatollahok, hogy merre folyjanak, képtelenebbnél képtelenebb szabályokat szabnak: például tilos szakállas férfit negatív szerepben ábrázolni, tilos a nők arcán és kézfején kívül 
bármely testrészének megmutatása, tilos a könnyűzene és a csokornyakkendő (illetve ez utóbbit meg lehet mutatni, de csak negatív szereplőn), és ehhez hasonlók... Hosszú a litánia. Külföldre pedig egész egyszerűen nem adtak útlevelet a filmeseknek, de ez ismerős nálunk is. Ilyen körülmények között mégis csodák születtek, melyeknek egyik letéteményese Kiarostami, akiről Godardtól Kuroszaváig a legnagyobb, legtekintélyesebb filmesek nyilatkoztak úgy, hogy ő a filmművészet utolsó mestere. Tiszta, világos nyelven fogalmaz meg kultúrtörténeti és filozófiai utalásokkal bőven megszórt egyszerű, alig-történeteket, melyeket mostanában már kizárólag kézikamerával, kicsi stábbal, digitális formában készít el, a lehető legnagyobb természetesség jegyében.
A hiteles másolat
Kiarostami sosem volt egy nagy történetmesélő, így a Hiteles másolat története is egyetlen mondatban összefoglalható. Egy híres író könyvének dedikációjára érkezik a festői Arezzóba, ahol a helyi galéria tulajdonosnője kísérgeti a hamisítatlan toszkán városban, mígnem egy kávézóban házastársaknak nem nézik őket. Ettől a pillanattól kezdve bolondos játékba kezdenek, mintha már tizenöt éve házasok lennének. OK, két mondat. A film címe részben erre utal: a szereplők hiteles másolatát játsszák el egy házasságnak, kezdve a menyegzőtől, apró-cseprő évődéseken, összeveszéseken és kibéküléseken át a kemény vádaskodásig, és a bölcs megnyugvásig. A galériásnő és a híres író végigbeszélik az egész filmet, ráadásul három nyelven: az író angol, a nő francia és hát Olaszországban vagyunk, olykor a nő franciául kérdez, a férfi angolul válaszol, s a nő olaszul folytatja. Tényleg nem történik a filmben semmi, csak mászkálnak a varázslatos toszkán város macskaköves utcáin, dohszagú sikátoraiban, beülnek valahová egy kávéra, bemennek múzeumokba, kiállításokra, végül egy kicsi szálloda tetőszobájában kötnek ki, hol eljátszott szerelmük megszületett. Vagy éppen megszületik? A vég nélküli, ám elragadóan szellemes csacsogáson kívül érdemes figyelni az apró-cseprő részletekre is, mert ezekkel együtt lesz teljes a film, Kiarostami valóban nagy mágus. Az író könyve például az eredeti műalkotás és művészi másolatának viszonyáról szól. A nő galériájában híres művek másolatai kaphatók, melyek szinte szebbek az eredetinél, sőt, a nő erről megpróbálja meggyőzni az írót is.
Felszabadulás
Kiarostami, kiszabadulva az iszlám cenzúra kalodájából, Európa szívébe, a romantikus közhely-gyűjtemény Toszkánába költözött, ahol egy életvidám, bölcs és elragadó szerelmes filmet készített. A film sztorija csak első hallásra lehet abszurd, tulajdonképpen tényleg nincs benne semmi különös: a felnőttek is szeretnek játszani. A híres író rutinfeladatként, fáradt figyelmességgel próbálja venni a könyvének promóciójával járó akadályokat, azonban a galériásnő túláradó nőiessége, bája előtt nincs más választása, mint behódolni. Persze, azért küzd, a látszat és a hitelesség kedvéért, de úgy tűnik, ezúttal a másolat szebb, mint az eredeti. Vagy akár ugyanaz. Binoche remekel a galériásnő szerepében, nem azért, mert három nyelven játszik, hanem természetességével és elképesztő érzelmi intenzitásával. A kávézó jelenetben, amikor fordul a kocka, ahogy szembe néz a kamerával, abban több van, mint Leonardo híres Mona Lisájában. Partnerét, a híres írót William Shimell, az ismert operabariton alakítja, sokszor ugyan Jeremy Ironst idézve, akire fizimiskája emlékeztet, de alapvetően igazi férfias, deres halántékú jelenség: szép pár ők Binoche-sal. A Hiteles másolat friss, szellemes, szórakoztató és okos film a szerelemről, nem is értem az idióta fesztiválozókat, akik „kibúzták” a filmet a cannes-i vetítésen.
Asanisimasa: 8/10
