Ole Bornedal menő arcnak számít a skandináv filmesek között, hiszen az ő nevéhez fűződik az egyik legnagyobb költségvetésű észak-európai film, a Dina vagyok. Én azonban sokkal jobban szerettem az intim hangulatú, igazi felnőtt filmjét, ami tényleg Csak egy szerelmesfilm. Igazán jól viszont thrillerben teljesít, a Sam Peckinpah Szalmakutyákjára hajazó Szabadíts meg a gonosztól brutálisan jó film, de igen ötletes, friss thriller volt bemutatkozó munkája, az 1994-es Éjféli játszma is. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy szinte azonnal elkészíthette a film amerikai remake-jét is, Steven Soderbergh produceri segédletével. A főszerepben pedig Ewan McGregor, mint az Éjjeliőr a hullaházban. Ennek a frissességnek köszönhető, hogy a remake ez esetben semmivel sem rosszabb, mint az eredeti alkotás, a mássága csak a különbözősége, nem pedig bármiféle hígulás, olcsóbbodás, mint ahogyan más remake-esetekben az lenni szokott. A filmet ma a Duna II vetíti, 21.05-től. A viszonylag korai kezdés is mutatja, hogy bár a horror határmezsgyéin vagyunk, szó sem lesz itt valami eszement hentelésről, inkább csak amolyan jóféle borzongásról.

A Retúr pedig egy elbűvölő film, sajnos sok szereplőjét már nem láthatjuk élőben. Sinkovits (kép), Agárdy és Kibédi már nincsenek köztünk, mint ahogy a legendás Illés Gyuri bácsi sem, akinek éppen ez a film volt utolsó nagyjátékfilmes munkája. A dolog jó oldala, hogy a többiek, Bárdy, Lohinszky Lóránd és Gera Zoltán (Lázár Katiról persze, nem is szólva), valamint a rendező, Palásthy György még igen. A film tulajdonképpen végig egy vonatfülkében játszódik, ahol egy csoport, különböző társadalmi rétegben tartozó 70 év feletti nyugdíjas gyűlik össze egy retúrutazásra, bárhová, kihasználva a nekik járó ingyenes utazás előnyeit. Kezdés: 21.00, Duna.