Az Equus Sidney Lumet szerteágazó, és általában igen magas színvonalú filmes pályájának egyik legösszetettebb, legmélyebb filmje, mely Peter Shaffer azonos című, nagy sikerű színdarabjának filmes adaptációja. A darabot sok nyelven, a világ rengeteg színházában játszottak már (a Harry Potter-rajongók nyilván elszörnyülködtek/felsikkantottak, amikor egy londoni előadásban maga Potter, vagyis Daniel Radcliffe jelent meg a fiú alakjában, a szerepe által előírt egy szál hímtagban), így nálunk is, az utóbbi 10 évben legalább 6-7 különböző feldolgozását mutatták be magyar nyelven, különböző színtársulatok.
A film híven követi a dráma cselekményét, nem véletlenül, hiszen maga Shaffer szállította a forgatókönyvet is. A sztori két mondat: egy lovászként dolgozó fiú egy éjszaka megvakítja a lovarda összes lovát. A neves pszichológus megpróbálja felderíteni őrült tettének okait. Tulajdonképpen kétszereplős kamaradráma, mely a pszichológus értelmező, elemző és önreflexiókkal teli hosszú monológjából, illetve a fiú mélyen elfojtott érzelmeinek lassú, kínkeserves felszínre hozásából áll. Mellékszereplőkként megjelennek még a fiú szülei, egy lány a lovardából, a lovarda tulajdonosa, valamint a pszichológus felesége: az előbbiek, mint a tett okai, tétlen szemlélői, illetve részleges kárvallói, az utóbbi pedig, mint a reális társadalmi igazság. Az autószerelőnek mindig rossz a kocsija, a fodrásznak rendetlen a haja, a pszichológus pedig neurotikus, valamint a házassága is romokban.
Két komoly színész kell ehhez a darabhoz, így a filmhez is. Richard Burton személyiségének súlya megkérdőjelezhetetlen, még ma is, amikor már csak valaha volt szerelme riasztó híreit olvastahtjuk a bulvársajtóban. Nem kell visszaemlékezni arra, hányszor vette el azt a nőt, akitől végül mindig elválik, nem kell emlékezni a részeg tivornyákra, de talán még az óriási klasszikus alakításokra sem: a pasas szemének egyetlen villanásában ott van ezer megélt élet minden öröme és minden keserve. Hiba nélkül hozza a megbillent pszichológus figuráját is. A fiút Peter Firth alakítja rebbenékeny érzékenységgel, aki mára érdemtelenül, silány akciófilmek, vígjátékok és tévésorozatok szereplőjeként keresi kenyerét - itt még mint nagy reménység, angyali bájjal és lágy erotikus kisugárzással, érzékletesen jeleníti meg a megnyomorított lelkének fogságából kétségbeesetten és minden erejével kitörni akaró fiút.
Az Equus részben társadalomkritika, az elkényelmesedett, begyepesedett, álszent és korlátolt polgárság éles kritikája, hiszen a fiú szörnyű tettének okai (Shaffer kissé freudiánus okfejtésében) ide vezetnek vissza. Részben viszont egy személyes lázadás krónikája, hogyan próbál meg egy érzékeny lélek rátalálni a tökéletes szépségre, tökéletességre. A pszichológusnak éppen azért sikerül felfejtenie a fiú tettének okát, mert ráérez erre és ezzel párhuzamba tudja állítani saját életét, annak visszásságait. Nagyon finom vallásos vonulat is fellelhető a filmben, mely a beszélgetések folyamán verbalizálódik is, mintegy a fiú által vágyott tökéletesség egyfajta olvasata. De összességében mégis leginkább a modern világban élő ártatlan, naiv, frusztrált és lelkileg, érzelmileg megnyomorodott kisember elvágyódásáról és kétségbeesett kitörési kísérletéről szól ez a megrázó, mély film. Asanisimasa: 9/10