Tulajdonképpen üdvözölni kéne Jamin Winans Ink című filmjét, hiszen prezentálja a producerek álmát: kis pénz, nagy siker. Annyi pénzből készült, amiből magyar filmes szinte el sem kezd forgatni (250 ezer $ = 50 millió HUF), eleve DVD és BR-terjesztésre készült a film. Ehhez képest, azonnal szép sikert ért el a különböző torrent és egyéb P2P oldalakon (400 ezer! letöltés a megjelenés hetében) ÉS eközben a DVD-eladások is szépen nőttek (erre varrjon gombot a RIAA...). Az alternatív terjesztés ellenére is egyértelmű közönségsiker látatlanban egy fickós, karcos, markáns filmet feltételezne, azonban sajnos ez nincs így: az Ink, a filmet övező általános szimpátia ellenére is nem több egy lelkes és jószándékú giccsnél.

Először mondom, ami tetszik. A kivétel nélkül eddig csak különböző független (rövid)filmekben játszó színészek meglepően profi teljesítménye, beleértve a verekedéses jeleneteket is, tulajdonképpen hibátlan. Még a legtapasztaltabb Chris Kelly közülük a leggyengébb, aki a főszereplő gátlástalan juppie-papa karakterét játssza, de a kislány (Emma - Quinn Hunchar) egyenesen elbűvölő. A minimálisnak mondható büdzsé ellenére, a film látványvilágával sincs különösebb gond, magabiztosan hozza a műfajilag hasonló tévésorozatok szintjét, ami azért szép teljesítmény, mert alapvetően egy jellegzetes fantasy-jegyekkel operáló, misztikus témában utazó filmről van szó, melyben a látvány is igen komoly súllyal esik latba. Persze, sok az (olcsó) effekt, a verekedős szcénák is sokszor jótékony villódzásban folynak, így rejtve el a koreográfia és a szereplők ebbéli hiányosságait, de ez itt most egyértelműen a kreativitás jeleként értelmezendő.

A film szinopszisa valami ilyesmi lehet: John számára a biznisz mindennél fontosabb, egy jó adásvételért a családját is feláldozza. Felesége tragikus halála után kislányára, Emmára sem fordít kellő időt és energiát, így az a nagyszülőkhöz kerül. Egy napon azonban egy furcsa roham miatt Emma kómába kerül - ezzel egy időben John is autóbaleset áldozata lesz. Az ember a halálközeli pillanatban egy új világba lép át, az álmok és rémálmok örök világába, amikor egyrészt "lepereg előtte élete filmje", másrészt furcsa lényekkel találkozik, akik azt a túlsó világot irányítják. Vannak köztük jók és rosszak is, egyikük, az a lompos, loncsos, nagy bozontos, kampós orrú például a kis Emmát rabolja el. Szerencsére, a kislánynak egyből támadnak segítői is. Csak az apa nincs már megint sehol...

A normális álom, a rémálom és a halálközeli élmény e filmben ugyanaz a hely: egy mátrix, egy másik valóság, egy alternatív univerzum, ahol két hatalom uralkodik, a sötét Lidércek a Herceg vezetésével, valamint a jók, Mesemondók, Nyomkövetők, Csavargók, efféle kósza népek. Örök harcuk tétje az emberek lelke. Ezúttal a kis Emmáé (Apu, hol vagy, Apu?). Sokan, sokféleképpen próbálták már elmesélni ezt a túlvilágot, Dantétól a Wachowski-testvérekig, és még azon is túl. A valóságot azonban úgyis csak az tudja, aki már járt ott, ám ha járt ott, akkor a tudomány mai állása szerint arra már sosem lesz képes, hogy ezt el is mesélje. Ettől kezdve, az összes túlvilági mese a mesélő fantáziájának szüleménye, és annyira érdekes, amennyire az színes. Sajnos a fiatal és lelkes Jamin Winans fantáziája eléggé fakó, majdnem mono-kolor. Ötletei is olvasmány-, vagyis inkább filmélményeiből fakadnak, elsősorban a Mátrix motívumai fedezhetők fel e filmen, aztán a Faun labirintusa, majd picit Donnie Darko, picit ez, picit az... Folyamatos déja vu. De ez még nem is lenne nagy baj. A halállal való játszadozás viszont igen komoly dolog, hiszen a halál visszafordíthatatlan, megmásíthatatlan. Minden olyan történet, amiben valaki visszajön a halálból, automatikusan cukormázzal vonja be az egész történetet, főleg, ha azután minden jobb lesz, mint azelőtt volt. Ilyen márpedig nincs, mondom ezt azok nevében, akiknek nem adatott meg, hogy visszajöjjenek, pedig igencsak megérdemelték volna, megérdemelte volna őket a világ...

Tudom, nem kell ennyire komolyan venni ezt, hiszen ez csak egy film. OK. Egy igencsak giccses film, aminek végén minden szép és minden jó. Jó éjszakát, papi. Asanisimasa: 5/10