Megtörtént események alapján, egy igen tipikus történetet mesél el a Két nő - egy ház című filmben az érdekes nevű Michael Sucsy. Szerintem, mindenki ismer a környezetében olyan idős hölgyet (esetleg urat), aki hajdan igen magas társadalmi státuszban élt, mára azonban semmije sem maradt néhány alaposan megkopott emléken, ruhadarabon és hajdan járó óriási villán vagy nagypolgári lakáson kívül. Mára már a villanyszámlát sem tudja fizetni, gyakorlatilag éhezik - azt azonban a világért el nem ismeri, hogy bárkitől segítségre szorul. Azokon a ritka napokon, amikor kmerészkedik a külvilágra, még mindig a hajdani dámát játssza, de csak egy roskatag, groteszk módon kisminkelt, remegő kezű, 
ápolatlan, csont és bőr öregasszonyt látunk.
E film két főszereplője, Edith és Edie Bouvier Beale, anya és lánya, hasonló figurái voltak az amerikai felső tízezernek, Jacqueline Onassis Kennedy, a meggyilkolt elnök özvegyének vérrokonaiként előkelő helyet foglaltak el a társadalomban. Innen eredezik az az ostoba és mérhetetlen rátartiságuk, mellyel nem hajlandók tudomásul venni a külvilág változásait. Az idők folyamán teljesen elszegényednek, tengerparti házuk -a Grey Gardens- az ott elszaporodó macskák és mosómedvék, valamint a takarítás és egyéb karbantartás teljes hiánya miatt, a járványügyi hatóság figyelmét is felkelti, a két Edie azonban ragaszkodnak a düledező, ótvaros és lomokkal teli, macskahúgyos villához. Ekkor érkezik a remény, egy kétfős, dokumentumfilmes forgatócsoport képében...
A lendületes, időugrásokkal dinamizált történet jutalomjáték Jessica Lange és Drew Barrymore, az idősebb és fiatalabb, hajdanán elvetélt művészi ambíciókat ápoló Edie számára, hiszen ugyanazt a személyt kell eljátszaniuk 30 év különbséggel, eközben énekelhetnek, táncolhatnak, ripacskodhatnak és hisztériázhatnak kedvükre, amivel élnek is. Ez önmagában is szórakoztató élmény, azonban a film története sem nélkülözi a bölcs tanulságokat. Asanisimasa: 7/10
