Azt mondják a Coen-testvérek, hogy A félszemű című új westernjükben Charles Portis 1968-as azonos című (True Grit) regényéhez nyúltak vissza, nem pedig simán lemásolták annak egy évvel későbbi, Henry Hathaway által rendezett, és John Wayne címszereplésének Oscart is hozó első filmadaptációját. A vicc kedvéért ideapplikálom a '69-es film meglehetősen alapos trailerét, érdekes lesz majd összehasonlítani annak kulcsjeleneteit a Coenék filmjének hasonló snittjeivel.

Persze, lehet erre azt mondani, hogy Portis így írta meg, hogy a részeges Cogburn rendőrbíró ott a fák között így fordult le részegen lováról, akkor azt mi nem mutathatjuk úgy, hogy föl sem bírt rá ülni, mert már induláskor hótkoki volt. A lényeg, hogy Coenék (a regényhez hűen) az apja gyilkosai után eredő, tizennégy éves Mattie-t tették meg központi alaknak, Hathaway és Wayne Cogburnja helyett. A valóságban azonban mondjanak Coenék azt, amit akarnak, (a filmben) akkor is Cogburn a sztori egyik főalakja, Mattie pedig a másik. A texasi kopó Le Boeuf a samesz, s aki kérdez, Czigány György... helyett, a gyáva Tom Chaney, a gyilkos.

A sztori levegős, de nem is várunk Coenéktől tolsztoji nagyepikát. Ezek a Tom Chaney-ék galád módon, orvul, előre kitervelten és nyereségvágyból legyilkolták a kis Mattie apját, amiért a lány -érthetően- elégtételt kíván venni. A városban (Saloon, Barbershop, Hardware, stb.) végül a részeges rendőrbírót találja meg, hogy segítsen neki felkutatni Chaney-t. Cogburn kezdetben ellenkezik, hogy magával vigye a leányt a bosszúhadjáratra, de végül a lány makacsságának köszönhetően, kénytelen kötélnek állni. Mattie azonban nemcsak eltökélt, de talpraesett is. Később csatlakozik hozzájuk a texasi Le Boeuf is, aki viszont egy másik ügy miatt pályázik Chaney-re - a két fejvadász rivalizálása végigkíséri az üldözést, egészen a finálé bravúros megoldásáig.

Szokás szerint tél van, mint általában a nu-westernekben, a kopár fák ágai között jeges szél süvít, fázósan húzzuk össze gallérunkat még a fűtött szobában is. Hádész földjén járunk, az antivilágban, a kezdetek kezdetén, a legendás Vadnyugaton. Roger Deakins nagyon tudja ezeket a kietlen, rideg, de mégis gyönyörűséges tájakat fényképezni. Coenék mesterien görgetik végig rajta a történetet, megszórva virtuóz módon olyan finom poénokkal, mint a nyitó akasztásjelenet "kiszólása": az utolsó szó mindenkinek jár, kivéve...; vagy a már említett végső párbaj-jelenet. Coenéknél nincsenek hősök, legfeljebb egy-egy jelenetre tűnik valamely szereplő hősnek, de a következő akcióban már messze nem az (mondjuk részegen leesik a lóról). Ez alkalommal nincs semmi spirituális, intellektuális és filozofikus blickfang, Coenék most tényleg csak elmesélnek egy sztorit, egyszerűen, tisztán és lényegre törően, igaz, picit másképp hangsúlyozva, mint ahogy megírták, és meglehetősen plasztikusabban, mint ahogy az első, még meglehetősen operettszerű filmfeldolgozásban láthattuk. De perfekt módon süt a történet. Egy hiányérzetem van, hogy nem érzem igazán, hogy a kis Mattie-val mi történt Coenék szerint, azon kívül, amit látok,mi történt vele belül? Mert az bizonyos, hogy valaminek történnie kellett...

Jeff Bridges remekel a piás Cogburn szerepében, érdemes eredeti hangján hallgatni, ahogy rekedtesen bugyognak ki szája sarkán a szavak, hasonlatosan (a szerepe szerint) ahhoz, amikor korábban ellentétes irányban a whiskey csúszott le a torkán. Mozgása ehhez mértan magasfokú reprodukciója az idült alkoholisták kényszeres, bizonytalan, remegős mozdulatainak. Százszor jobb, mint a legendás John Wayne Oscaros alakítása. Matt Damon (Le Beouf) jelen van, alkalma, tere, módja nincs komolyabb alakításra, amire viszoint van, azt biztonsággal meg is csinálja. Josh Brolin (Chaney) viszont olyan rohadt féreg, amilyennek lennie kell. Nem tudom, nekem nem tetszett a kulcsszerepet játszó Hailee Steinfeld, Mattie-ként. Túl érzéketlen és túl erőszakos, ami még talán elfogadható, de csak ilyen, és ez már kevés. Holott azért mégiscsak az apját gyilkolták meg, mégiscsak elfogja apja gyilkosát, ott áll vele szemben, meg is húzza a ravaszt - nekem mégis hiányzik belőle valami. (A Hathaway-filmben viszont még rosszabb ez a karakter, ott kifejezetten vicces.) Messze nem a legjobb Coen-film ez, gyakorlatilag egy igazi mainstream western, csak bizonyos ízekben, hangulatokban, sajátos hangsúlyokban érződik, hogy Hollywood jelenlegi legjobb rendezői készítették. Asanisimasa: 7/10