Tipikusan olyan film a Trükkös fiúk, amivel nagy vonalakban nincs semmilyen komolyabb baj, mégsem emlékszik rá a kutya sem néhány év múlva. Én legalábbis kutya vagyok, mert az első 5 percben még csak néztem. Ridley Scott? Hmmm... Nicolas Cage? Meglátjuk... Sam Rockwell? Nagy baj nem lehet... Aztán a tizedik perc táján elkezdett valami motoszkálni valahol a hátsó kisagyamban: én ezt a filmet láttam már, csak abban nem vagyok biztos, hogy konkrétan ezt, vagy csak ennek valami remake-szerűségét láttam már, valami sorozat-epizódként, vagy egy ehhez sokban hasonló másik szélhámosos mozival keverem csak? Negyedóra múltán azonban már biztos voltam benne, hogy ezt láttam már - ám sajnos így már nem működtek a dramaturgiai csavarok sem. Így jártam.

Amúgy tényleg nincs nagy baj a filmmel, jó kis csavaros csibész-sztori, egy súlyosan mániás átverőművészről (akinek mániákusságát Cage azért nem kicsit túljátssza, vagy csak nem olyan sármos, mint Jack Nicholson ismeretes hasonló karakterében), aki, ugye nem spoiler, hogy aki másnak korsó a kútra, vermet ás, míg el nem törik. Ridley Scott ilyen filmet tán nem csinált még, jól is mutat egy efféle az amúgy is igen színes portfóliójában, egy kissé groteszk filmvígjáték, erős drámai felhangokkal; mesélni is tud, naná, hogy tud, a hangulat is oké - vérprofi a faszi. Fogalmam sincs, miért nem lett mégsem ez egy igazi, felejthetetlen film. Még a pontjai is rendben vannak (imdb: 7.4, port.hu: 8.5)... Asanisimasa: 7/10