Abszolút nemzedéki dolog ez, van akinek az Amerikai pite, van akinek a Forró rágógumi, az én kamaszkorom legszebb nyara a Kamaszkorom legszebb nyara. Nem nyitok vitát. Robert Mulligan '71-es filmjét nagyjából éppen abban a koromban láttam először, mint amibe a film főszereplője, Hermie is leledzik, és a film szinte összes mondata, összes szituációja az én életemben is megtörtént, persze, nem 1942 nyarán és nem New England egyik üdülőszigetén. És annak a gyönyörű idősebb lánynak sem lőtték le a férjét Franciaország felett - de a többi nagyjából mind stimmel. S mivel stimmel, én az összes hibájával hibátlannak fogadom el...

Persze, olykor szentimentális kis film ez, az a lassított felvétel, amikor a lány elengedi a férjét a háborúba, és közben fújja a szél a haját, a fiú pedig utánaugrik a parttól már elszakadt hajónak, az tanítani való példája a giccsnek. Michel Legrand Oscar-díjas zenéje világslágerként is lecsöppen a filmvászonról/képernyőről. És amilyen édesbús-szomorú a vége, az azért nem így van. Viszont így szép. Imádom. Asanisimasa: 10/10