A házat az apa építi kisebbik lányának, közvetlenül a sajátja mellé, a félbemaradt ház mellett, amelyiket a nagyobbik lánynak kezdett el építeni, mielőtt az, azzal a semmirekellővel, el nem ment Norvégiába... Zuzana Liová filmje tipikus közép-európai problémagócot ragad meg vastagon dokumentarista jegyekkel operáló játékfilmjében: a vidéki nehézkes életből a gazdag Nyugat felé való kacsingatást, az ebben a környezetben még kiolthatatlanabbnak tűnő nemzedéki ellentéteket, mindez megfejelve egy pici menekülés-jellegű, ám komollyá váló tanár-diák szexszel és amolyan joviális csehszlovák kocsmafílinggel. A film világos, átgondolt szerkezete magától értetődő könnyedséggel ábrázolja mindezt, a -gyaníthatóan amatőr- színészek jelenléte megfellebbezhetetlenül hiteles, a film minden másodperce reális és hihető, sőt mi több, ismerős lehet mindenkinek. Éppen ez a baja is, hiszen mivel itt Magyarországon minden néző magáénak tudhatja a filmben felvetett (és részben megoldott) problematikát, éppen ezzel válik banálissá, urambocsá' érdektelenné. Hiszen annyira ismerős. Az azonban mindenképpen üdvözlendő, hogy mindezt egy filmben, ilyen koncentráltan, ám ilyen világosan sikerült ábrázolni. Jól esett volna egy kis humor... Asanisimasa: 6/10 (Titanic link)