A tündöklő svéd nyárban (muhahaha) játszódik a szimpatikus fiatal svéd rendezőpáros, Martin Jern és Emil Larsson féldokumentarista-fullbrutál Vadember című filmje, mely 
nomen est omen, vademberről szól. Pontosabban vademberekről, szinte egy teljes vademberközösségről, mely amúgy Svédország déli részének általában igen tehetős részében élnek, így rontva Bezzegország külföldi megítélését (mert ott bizony adnak állami pénzt negatív társadalomkritikát megfogalmazó filmnek is, a hülyék!!!). A film szereplői a svéd társadalom echte viking származású legaljához tartoznak, akik belterjes televényben élnek rozzant tanyákon, kifuserált buszokban és efféle alkalmatosságokban, szinte mindegyik munkanélküli, van aki bűnözésből, van, aki a bűnözőkből él - más nagyon nincs. A film főszereplője is éppen börtönből szabadult, a film elején legalább próbálkozik. Nem sokáig. A vademberek közössége kíméletlenül kidobja magából a szelídülni vágyókat, aki miután végképp kicsúszik a lába alól a talaj, sarokba szorított vadállatként reagál. Támad, mégpedig a legkisebb ellenállás irányába...
Igazi, klasszikus, karcos 16 mm-re forgatott, dühös anyag ez a film, amely autentikus helyszíneken és szereplőkkel valami mérhetetlen lelki, érzelmi és egzisztenciális nihilt mutat meg. Fiatal és merész alkotók egy percig sem vacakolnak, ha a történet minél pontosabb illusztrációjaként merev faszt kell mutatniuk, azonban tudnak mértéket is tartani - az explicit tartalmak azonban sohasem válnak öncélúvá. Igazi, erős, pontos társadalomkritikát megfogalmazó film ez a suttyóvilágról, mely talán mifelénk is ismert. Asanisimasa: 8/10 (Titanic link)
