Én az idei Titanicon 17 db. filmet néztem meg, és van némi sejtésem, hogy kihagytam jónéhány számomra fontos alkotást. Az Ian Dury- és a Glenn Gould-filmet mindenképpen sajnálom, s talán a Morphine-ost is a zenei filmek mezőnyéből. A brutáliából megnéztem volna ír Vadállatot, illetve a dél-koreai Tehetetlen düh és a japán Hideghal című agymenéseket, meg nyilván amikre így leírás alapján nem böktem, de ha látnám, bírnám. Mindegy, így jártam.
Amit láttam, abból a fesztivál fődíját, a Hullámtörők-díjat is elnyert svéd Vademberrel egyet tudok érteni. Erős volt, nyers, vad és fésületlen, éppen olyan, amilyen egy ilyen független fesztiválon elvárok(runk). Szerettem még a pesti romkocsmákban játszódó dán Don Giovannit, a Juant, amely elsősorban merészségért kapta tőlem a maximális pontszámot. A cseh(szlovák) Ház bájos volt, emellett igaz is és számunkra is érthető, átélhető. Szintén ugyanezért bírtam a román-magyar Morgen is. Talán egyedül tartom említésre méltónak az elsőfilmes kanadai Ryan Redford Oliver Sherman című filmjét, mely a háborús trauma igen érzékeny feldolgozása. Kicsit hasonló témájú Ölésre ítélve is majdnem rendben van, a végkifejlet nekem nem nyerte el tetszésemet. Ha lenne színészi díj, itt azért odadobnék egyet Vincent Gallónak. A Carlos tévésorozat-verzióját is megnézném - ez a moziváltozat messze nem hibátlan, bár nem is nézhetetlen. Nagyjából ennyi, a többi a közepes különböző fokozatai, láttuk még, futottak még, stb. Mondanám, hogy a tavalyi jobb volt, de még nagyobbat ütött a tavalyelőtti, de minek. Ma ez van. Holnap más lesz. (Vagy nem lesz, ez viszont rajtunk is múlik!)
