Mi itt, nyugaton csupán a felére kurtított változatát kaptuk minden idők eddigi legdrágább ázsiai csatafilmjének, de az is majdnem több, mit szem és agy befogadni képes: a Vörös szikla egy egészen elképesztően látványos, grandiózus, sőt gigantikus film. Az ázsiai 280 perchez képest "mindössze" 148 percesre vágott nyugati verzió tobzódik több tízezer fős tengeri- és szárazföldi csatajelenetekben, egyenként megszámolható, milliárdnyi vércseppekben, melyek a több trilliárdnyi kilőtt nyílvesszők és elhajított dárdák okozta sebekből fröccsennek szanaszét (3D-nek ható 2D-ben!!!), és a rendező védjegyéül szolgáló, mindent elpusztító és megtisztító, fergeteges tűztengerben.
John Woo hazatérése tényleg lenyűgöző élmény, még akkor is, ha a film nettó 3/4-e biztosan csupán akció. Woo az egyik legnagyobb mestere e műfajnak, manapság senki a világon nem képes ilyen nagyszabású, virtuóz módon koreografált, látványos és ötletekkel teli harcokat megrendezni rajta kívül, ez egészen bizonyos. Tolja is végig, ami a csövön kifér. Ha végignézzük a filmet, a végén még csodálkozunk is: csak 80 millió dollár volt ez??? Hod cináta kisz kínai? Ezt Hollywood nem úszta volna meg 2 milliárd dolláron alul, az is biztos...
Nem wuxiát látunk, tehát ne várjunk fák felett repkedő szellemharcosokat, hosszú hófehér szakállú, cséphadarókezű öregembereket, se egyebeket, ez egy klasszikus, kosztümös, történelmi kalandfilm. A történet i.sz 208-ba visz vissza miket, a Han-dinasztia végnapjaiba, a legendás Három Birodalom időszakába, amikor a tétova Han császárt nagyhatalmú, és törekvő főminisztere, Cao Cao meggyőzi arról, hogy eljött az idő, hogy nekimenjenek a rivális két másik birodalomnak, a nyugati Xu és a keleti Wu királyságnak. A két királyság azonban szövetségre lép egymással, és az első ütközetben trükkel megfutamítja Cao Cao hatalmas seregét. Cao Cao dühében teljes erejével tengeren támad vissza, és a Vörös Szikla-erődnél lezajlik a mindent eldöntő, hatalmas ütközet. Nagyjából ennyi a sztori, rengeteg közel egyenrangú és néhány kiemelkedő szereplővel - de hát nem igazán a cselekmény a fontos e filmben, az csak apropó a látványos háborúzáshoz. (A hosszú verzió vélhetőleg azért több teret enged a különböző karakterek cizelláltabb megrajzolásának, a bonyolult viszonyrendszerek ábrázolásának, a jellegzetes ázsiai hangulatok megteremtésének és egyáltalán, a történetmesélésnek, de ott a mérleg másik serpenyőjében a négy és fél órás, az átlagnéző számára nézhetetlen és befogadhatatlan vetítési idő áll.) Asanisimasa: 8/10