Egy filmes feldolgozásra tökéletesen alkalmas jelenség majdnem jó megvalósítása Almási Réka első filmje, a Team Building. A kifejezés, ugye, a fejlett nyugati kapitalizmus által bimbózó demokráciánkba exportált agymosást, közkeletű kifejezéssel élve, a csapatépítő tréninget jelenti. A filmben egy ötletesen összeválogatott, színes kis csapat izzad vért, vetkőzik ki emberi mivoltából és döngölődik földbe az agresszív, gátlástalan és lehengerlő angol teambuilder, valamint magyar, erősen domina-jellegű asszisztensének tevékenységéből adódóan. Minden megy, mint a karikacsapás, azonban minden csapatban akad egy renitens elem. A gépezetbe kerülő porszemet Nagy Zsolt alakítja magától értetődő hitelességgel, és hoz némi reményt ebbe a cinikus, kiszámított, embertelen világba.
Almási Réka tulajdonképpen ügyesen megoldja a ziccer-témát, csak éppen nem meri (vagy nem akarja) túlzottan sarkítani. Minden karaktere, amolyan intelligens, politikailag korrekt módon árnyalt, akiben felvillan valami jó tulajdonság, annak rögtön meglátjuk a gyenge oldalát is, holott a film által felvázolt, közismert esemény egy olyan téma, ahol nyugodtan lehetne belemenősebben karikírozni, akár démonizálni, fekete-fehér-igen-nemet játszani. Az egész cinikus szisztémát a lehető legpszichotikusabb, legdurvább, legaberráltabb felfogásban kellett volna elővezetni, hogy igazán üssön. Vagy akár abszurdban, Bunuel-módjára, de semmiképpen sem ilyen egzakt, dokumentarista módon. Aki ma, magyar filmre beül, az van olyan tájékozott, hogy tudja, ismerje a hatékony termelésoptimalizálás főbb ismérveit, és az ahhoz vezető utat, így azt nem kell számára bemutatni, viszont az ilyen ismert dolgok, jelenségek kifordítása mindig jó alkalom a dolgok közös továbbgondolására, egy kis összekacsintásra, effélékre. Ez a film azonban illedelmes hangnemben készült, ezért viszont kissé súlytalan is marad. De azért a kezdet határozottan biztató és teljesen nézhető, tanulságos film. Asanisimasa: 6/10