A minap tele volt az internet az RTL Klub valóságsói keltette felháborodáshullámokkal, melyekben a júzerek komoly kétségeket állítottak a szavazások, illetve a játék végkimenetelének tisztaságát illetően. Hogy a gyanú egyáltalán felmerülhetett, hogy az összeesküvéselméletek már a show indulásakor, a castingnál szárba szökkentek, abban igen komoly "sara" van Robert Redford '94-es Kvíz Show című filmjének, mely abszolút valóságos tényeken alapszik: a filmben is az egyik főszerepet alakító Dick Goodwin (Rob Morrow) vezette kongresszusi vizsgálóbizottság által felgöngyölített botrányos ügyet meséli el, Goodwin könyve alapján. Így vitán felül abszolút hitelesnek fogadható el minden állítása, minden jelenete, és nem kell túlzott asszociációs képesség ahhoz sem, hogy a televíziózás hőskorából eljussunk a mai kereskedelmi tévék világába, és ott csúnya folyamatokat sejtsünk. Persze, az RTL-nél mindig ott felügyelt a közjegyző... :)

A film sztoriját nem ragozom, egy kvízjáték szereplője kiesése után kitálalt a sajtónak a showműsor irányított végeredményét illetően, aminek köszönhetően kongresszusi vizsgálóbizottság alakult az ügy feltárására. Az ügyet szépen feltárták, hogy aztán minden menjen tovább a maga útján - így megy ez. Theres's no Business Like Showbusiness. Az igazság sokszor unalmas, és valójában senki sem kíváncsi rá. Azért kellett Alekosznak nyerni, mert ő volt a legszínesebb fazon a favellában, a kézdivásárhelyi kissrác meg egyenesen maga volt a szegény ember legkisebb fia, hátán tarisznyával és hamuba sült pogácsával, hiába volt jobb fej Jerzy és hiába énekelt jobban Mr.Joe.

Persze, Redford Frank Capra nyomdokán járva azért úgy mutatja meg az ügyet nekünk, hogy mi nézők fortyogunk a nyilvánvaló igazságtalanságot látva, és ki is hirdeti az ítéletet, a filmvégi tanulság mégis azt sugallja, hogy a dolgok rendben vannak. A showbusiness célja a szórakoztatás, hogy minél több ember leüljön a tévé elé és szórakozzon, valamint megvegye a szponzorok termékeit, akik tetemes összegért megvették a tévé műsoridejét.

Robert Redford szép, jólfésült, fess, majdnem tökéletes filmet rendezett a sztoriból, pont olyat, amilyen ő maga is. Csak annyira hatásvadász, amennyire kell, csak annyira moralizál, ami még nem fekszi meg a gyomrunkat és csak annyira szájbarágó, amennyit feltétlenül tudnunk illik arról, hogy "mitől megy a villamos". Hollywood legszebb hagyományait követi, igazi veretes mű ez a film. A bő két óra végig izgalmas, feszültséggel teli, egyben szórakoztató. John Turturro kicsit karikaturisztikus a hőbörgő zsidó kisember figurájában, viszont Ralph Fiennes tűpontos a hűvösen arisztokratikus irodalomtanár szerepében. Igazán jó az ördögi producerpáros, főleg az egyik fele (David Paymer - Dan Enright) és a tévécsatorna sérthetetlen nagyura (Allan Rich - Robert Kintner). Jó kis film tehát, amely után még az is garantáltan idézőjelek között nézi a kereskedelmi tévék szemfényvesztéseit, aki amúgy hajlamos mindent készpénznek venni, ami "benne volt a tévében". Asanisimasa: 8/10