Francis Ford Coppola a monumentális, sőt monstruózus Keresztapa-trilógiával már kitörölhetetlenül beírta nevét a filmművészet nagykönyvébe, és akkor még ott van hasonlóan nagyigényű Apokalipszis, most, és még jó néhány egyéb, komoly elismerést elért darab is. Manapság a Maestro leginkább szőlőbirtokán szöszmötöl saját borát kortyolgatva, és csak kedvtelésből, mindenféle piaci megkötöttség nélkül filmez. Néha beszáll ugyan kiterjedt rokonságának és baráti körének filmjeibe producerként, olykor vágóként, de talán kijelenthetjük, a Keresztapa harmadik része óta, rendezőként alig van jelen a filmművészetben. Mindössze néhány filmet rendezett azóta, de egyik sem keltett akkora feltűnést, mint a korábbi nagy alkotások. Az esőcsináló az egyik ilyen film.
Ha nem Coppola készítette volna ezt a sajátos tárgyalótermi Dávid és Góliát-történetet, nyilván nagyobb sikereket arat, így azonban csak megbúvik a nagyívű életmű lefelé tartó lankáján. Az alapanyag, ha nem is irodalmi csúcsteljesítmény, de tisztességes iparos munka: a kortárs irodalom piaci értelemben vett fősodrának, a papírfedeles bestsellereknek egyik fő termelője, John Grisham jegyzi. Rudy Baylor, az ifjú ügyvéd (Matt Damon) első bírósági ügye egy szegény család kontra nagy, gonosz biztosító közötti kárpótlási per lesz, amit a bibliai alapeset óta, idealisztikus környezetben (értsd: általában műalkotásokban), nagy meglepetésre, győzelemmel végez be. Ez így egy szokványos, sőt közhelyes tárgyalótermi dráma lenne, ha nem Coppola rendezi.
A Maestro azonban markáns, sajátos egyéniségű figurákkal zsúfolja tele a filmet, akiket az összecsődített fél Hollywood látható élvezettel jelenít meg. Damon ügyesen komédiázik a csetlő-botló ifjú ügyvéd bőrében, és simán hozza a romantikus mellékszál (Claire Danes) szerelmesét is. Remek Jon Voight a biztosítótársaság öntelt, arrogáns és agyonfizetett büdösköcsög ügyvédének, aki Baylor (Damon) ellenfele, a kvázi Góliát. Roy Scheider hupikék öltönyében pedig egészen cseppfolyós, mint a társaság főfőfőnőke. Danny De Vito a slemil örök-ügyvédbojtár szerepében parádézik nagy rutinnal, míg Mickey Rourke is biztonsággal hozza a fukszos, simlis zugügyvédet, aki Baylort lökte be a jogi pályára.
A markáns kontúrokkal kihúzott karakterek egy aprólékos gonddal megteremtett miliőben tevékenykednek, mely szinte szociografikus hitellel adja meg a film valósághű hátterét. Coppola soha nem a pergő ritmusú, száguldó filmjeiről volt ismert, ez a film is szép lassan, ráérősen folydogál, azonban van benne néhány rejtőző örvény, amely alaposan megvezeti a nézőt, de annyira egyik sem veszélyes, hogy belefulladjunk. A kiszámítható végkifejletű tárgyalótermi dráma kötelező morális didaxisát ügyesen tompítja Baylor és segédjének, a De Vito alakította Schiffletnek vicces bénázása, valamint tovább színesíti a már említett brutál-családi drámából romantikusra váltó szerelmi szál, és Baylor egyéb ügyeinek meséje. Összességében Az esőcsináló egy szórakoztató és igazságérzetünket simogató, jó kis vasárnap esti film. Nem mérhető Coppola nagy filmjeihez, vagy a filmművészet más, jelentős alkotásaihoz, de profi, működő, kerek egész. Ez is valami... Asanisimasa: 7/10
