William Friedkint egyszer már megérintette a testünkbe költöző idegen entitás borzongató élménye, az Ördögűző, egyben műfaji alapvetéssé válva, sok horror-rajongó további életét határozta meg. A 2006-os Bug (Bogár) című újabb, bár másodlagos frissességű "hideglelésében" ismét kényelmetlenül vakarózhatunk, hiszen ez alkalommal bár nem a Sátán, de ha lehet, annál rosszabbak: bogarak költöznek a főhős testébe.
Látatlanban nyilván sokak elintézik e filmet egy kézlegyintéssel, hiszen ennyiből nem lehet több, mint egy szimpla B-kategóriás baromság. Ne feledjük azonban, hogy Friedkin mester Oscar-díját nem adják ingyen (Francia kapcsolat), továbbá a már említett Ördögűző is rendszeres hivatkozási alap, ha befosatós filmekről van szó. Mindenesetre hála a Filmvilág blog ködszurkálásának, én beszereztem és végigvacogtam e filmet, mely igencsak rendben van, minden szempontból. A filmes adatbázisokban található megjelölések ellenére azonban a műfaj nem horror. Valami más, köztes műfajú izé, kb. az mint a Jákob lajtorjája, hozzávetőleg, mondjuk pszicho-thriller.
A főszereplő pasasnak (Michael Shannon - Peter) valami bogarak vannak a testében, kezdeti sármos félénksége után ezzel szédíti meg a meglehetősen szétzuhant életű bártündért, Ágnest (Ashley Judd), aki befogadja a fura pasit, nyilván arra apellálva, hogy benne segítséget talál börtönből éppen szabaduló agresszív volt férje (Harry Connick Jr.) ellen. Peteren azonban egyre elhatalmasodik a bogárfóbia, mely átragad Ágnesre is, stb., stb...
A film cselekményszerkezete messze nem az unalomig ismert horroklisékből építkezik. Úgy keződik, mint egy szocio-thriller, drogos csajjal, zaklató telefonokkal, részeg alvásba ájuló orgiával. Aztán megjelenik Peter. Folytatódik a thriller, de már szinte melodramatikus felhangokkal, Peter egyre többet árul el magáról és egyre jobban 
belecsavarja Ágnest is a személyes örvényébe. A Bug tulajdonképpen Peter paranoid skizofréniájának története, s mint ilyen, bármikor aktuális. Az összeesküvéselmélet-gyártás egyes elméletek szerint az utolsó lépcsőfok, mások szerint pedig egynesen az egyik jellegzetes tünete a paranoid skizofréniának, ehhez képest rengetegen gyakorolják, tanúság rá az Internet. Peter fixa ideája, hogy a testében élő bogarakat a hadsereg telepített belé az Öböl-háborúban, ezért menekül előlük. A film nem tisztázza 100%-osan, hogy Peter parája a valóságon nyugszik-e, vagy csak képzelődés csupán, a lényeg nem is ez a film szempontjából, hanem a becsavarodás architektúrája. Amit viszont szépen, profi módon vezet végig Friedkin, ismerve jól a pszichológia vonatkozó fejezeteit. Az összesen négy szereplős kamaradarab (Tracy Letts sikeres színdarabjából készült) szuszpenz-e mesterien épül fel, végig feszült és izgalmas, Ladd és Shannon remekel benne. Kérdések vannak, lesznek, kicsoda például Dr.Sweet, mi a szerepe a hadseregnek, ha van szerepe egyáltalán, stb., ez azonban jó a film utóélete szempontjából - van miről beszélni. A drogos vonalat is kissé feleslegesnek érzem, hiszen így könnyen indokolható a hallucináció és az üldözési mánia, a hadsereg is (CIA, stb.) épp elég ok lehet erre (is).
A Bug egy perfekten megszerkesztett, klausztrofób pszicho-thriller intenzív színészi jelenléttel, melynek váratlan fordulatai érdekes gondolatokat is elindíthatnak a különböző kényszerképzetek kialakulását illetően. Érdekes, néznivaló film (ha úgy adódik), az asanisimasa műfajában 8/10 pontra értékeli.
