Hát, kifejezetten tartogattam szegény Bacsó bácsinak ezt a már igencsak "középkorú" filmjét egy megfelelő alkalomra, amely a múlt héten jött el egy meleg, szikrázóan napsütéses balatoni biciklitúra alkalmával. Nem kellett volna ennyit várni vele...
Szerelmes biciklisták, Balaton, tekerés, nézd, hogy suhannak a fák... Úgy gondoltam, illeni fog a hangulathoz ez a negyvennégy éves film, de sajnos a negyvennégy év bizony elszelelt. Jó, szeptemberben már meg lehet próbálkozni a 71-es úton is biciklizni, ami olyan már ilyenkor, mintha jancsiszöggel hintették volna tele, csak néhány munkanélküli Balaton-felvidéki ifjú repeszt rajta végig Yamaháján/BMW-jén; úgy érezhetjük magunkat, mint '65-ben, amikor alig volt még autó az utakon, de hát van fasza bicikliút, az egész tó körül, minek kitenni magunkat a néptelen úton száguldó életveszélynek. Kicsit sarkítva a kérdést, egy dolog tetszett igazán a Szerelmes biciklistákban, az, hogy '65-ben még nem volt teleszórva a tópart ízléstelen, csiricsáré pucerájokkal, cimmerferikkel és kacsalábonforgó hekksütödékkel. Maga a film bizony elég poros, legfeljebb nosztalgiázni jó azoknak, akik már éltek akkor, és bejött nekik az az érzés, amiről a film szól, illetve azoknak, akik szeretnének akkor élni. Az utóbbiaknak mondom, hogy érdemes azért ma is kipróbálni a balatoni biciklitúrázást, mert az ma is kurva jó dolog, hekkestül, fröccsöstül, leégésestül, szerelmesestül.
Amúgy a hatvanas évek magyar filmjeiben szokásos értelmiségi nyavajgással találkozhatunk a filmben, hiszen biciklitúrázni azért akkor sem a melósok jártak. András (Orbán Tibor) éppen végzett az egyetemen és szeptemberben valahol az isten háta mögött, a nyírségben, egy tanyasi kollégiumban (volt ilyen?) kezdi a munkás hétköznapi életet. Emiatt depressziós, és a öccséék által szervezett túrára is kedvetlenül indul el. Ugyanilyen kedvetlenül csapja le öccse kezéről az éppen Tihanyba érve felszedett gyönyörű Esztert (Káldy Nóra), hogy másnap elhagyja, mint a 87-es kilométerkőt. Közben összefeszül bizonyos etikai kérdések eltérő nézőpontját illetően Eszter szintén tanár apjával, hiszen "a hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma". Aztán András úgy gondolja, mégse rossz csaj ez az Eszter, de ekkor már Eszter tovalibbent harangszoknyás apró lábain. A három fiú így hagyja Tihanyt, és továbbteker Badacsony irányába. Szóval, ilyen kis tingli-tangli sztoricska a film, könnyed lebegés, enyhe ifjúkori spleennel kevert üde bájjal, mintha Jules és Jim jött volna le egy körre a Balcsira.
Tagadhatatlan a francia új hullám érintése a filmen, azonban ez kimerül a hangulatban, bizonyos homályos idézetekben - ez volt a divat akkoriban. Ahogy ma sok film Tarantinós, akkoriban sok film volt Truffaut-s. Bacsó nem akart programfilmet csinálni, csupán egy könnyed, bohókás, fiatalos szösszenetet, ami végül is sikerült neki. A Szerelmes biciklisták olyan könnyed, hogy már szinte súlytalan - ezért nem is tudunk ma már mit kezdeni a pille lebegést brutálisan megszakító etikai meccsel a váratlanul arrogáns András és Eszter apja között. Számomra két igazán érdekes dolog volt a filmben: két korai Cseh Tamás-nóta és hát Halász Péter, a kötekedő parti nyikhaj szerepében, megkönnyeztem őket. A többi sajnos elszállt, mint egy könnyed balatoni fuvallat, szinte meg sem borzongatott, hajunkat se kócolta: az asanisimasa szerint 5/10.