Mit keresnek a Transformerek a tévéhíradóban? Mit keres egy apartheiddel kapcsolatos erkölcsi, filozófiai elmélkedés egy ufós-kommandós, lövöldözős scifiben? Mit keres Peter Jackson már megint? Az utóbbira már van válasz, mégpedig az, hogy pénzt és sokat, a többire még keressük a megfelelőt...

A tudományos fantasztikum és a dokumentarizmus

A lehető legfikciósabb, tehát a valóság talajától legelrugaszkodottabb műfaj és ennek ellentettje, az adott történések lehető leghitelesebb ábrázolása felé törekvő irányzat nem is áll olyan távol egymástól, mint azt gondolnánk. Sokszor idézett példa erre például Orson Welles híres rádiójátéka, a Világok harca, melyet H.G. Wells regénye alapján készített, ám egy addig még soha, sehol nem alkalmazott felfogásban: A Föld marslakók általi invázióját elmesélő történetet úgy, olyan formában dolgozta fel, mintha a valóságban, éppen akkor történt volna. A rádióműsor úgy kezdődött, hogy egy izgatott hang szakította meg a szokásos esti slágerparádét, és közölte, hogy idegen, azonosítatlan repülő járművek jelentek meg Amerika felett. Az akkor még fiatal médium, a rádió hatásmechanizmusa gyakorlatilag még csodaként működött, a hallgatók gondolkodás nélkül elhittek mindent, amit hallottak (ez ügyben néha azt hihetnők, ebben máig sem történt sok változás...). Az ily módon az amerikai társadalomban nem kis pánikot okozó rádióműsor műfaji alapvetésnek bizonyult, az általa elindított irányzat a mai napig él. Legutóbb talán a Cloverfieldben köszönt ez vissza, melynek koncepciója szinte teljes egészében egy stílusában, speciális képi- és hanghatásaiban egy tipikus home videó illúzióját tökéletesen megidéző látványon és dramaturgián alapult. Az így elért hatás döbbenetesen plasztikusnak és zavarba ejtően hitelesnek tűnt, holott egyértelműen fikció az egész. Nos, a Gyűrűk urával végérvényesen filmmogullá nőtt Peter Jackson által produkált District 9 ilyen mélyen nem megy bele a valóság illúziójával kapcsolatos manipulációkba, de ezt a film briliánsan kiválasztott helyszíne, annak összes etnikai, politikai és kulturális asszociációjával nem is igényelte. Johannesburg köztudottan a világ egyik legveszélyesebb városa, ahol a városszéli milliós gettókban elképzelhetetlen körülmények között élnek a nem is rég még hivatalosan is fajgyűlölő dél-afrikai társadalom kárvallottjai, a sokféle nemzetiségű feketék. Már csak egy picit kellett csavarni a sokat mesélt ufóinváziós sztorin, hogy újszerű, de legalábbis annak ható scifi kerüljön meghökkentő „csizmaként” az asztalra.

Ufók haza!

A sci-fi történelemben már sokféle idegen lénnyel találkozhattunk, volt ugye a gonosz leigázó, a gonosz kizsákmányoló, a gonosz kísérletező, a jó tanító, a jó vicces és aranyos, az Isten, de felesleges és lenézett aliennel még ezidáig nem. Neill Blomkamp filmjében épp ilyenek érkeztek a Földre, nem akarnak semmit, sem pusztítani, sem kizsákmányolni, jöttek valahonnan, betegen, alultápláltan és lehorgonyoztak Johannesburg felett. A befogadásáról nem éppen híres dél-afrikai társadalom persze egyből gettóba zárta őket, ahol nyomorúságos körülmények között számkivetett állatokként tengődnek a rákforma földönkívüliek, kényére-kedvére az őket kihasználó bűnbandáknak. Az apartheidből épp csak kivánszorgott ország így új gyűlölni való ellenséget szerzett, akikre most már együtt fújhat a fekete és fehér. A film igazi érdekességét ez az idegen- és mássággyűlöletet tárgyaló vonulat hordozza, hiszen a kezdetben fertelmes, ám a film harmadától egyre inkább szánni való garnélafejű alienek helyébe könnyen behelyettesíthetjük az emberiség történelmében akármikor elnyomott nációt a kurdoktól a zsidókon át a palesztinokig, megidézhetünk faji, vallási, nemi és kulturális indokú diszkriminációkat, népirtásokat, így úgy tűnik, mintha műfajteremtő, komoly művet néznénk, azonban ez nem teljesen van így.

Hogy is van ez?

A gondolat íve helyenként csak lóg a levegőben, mint az idegen űrhajó Johannesburg felett, a cselekményben pedig komoly kérdőjeleket állító logikai bökkenők vannak, az alienek történetéről szinte semmit nem tudunk, holott ők a gyűlölet célpontjai. A végső csihipuhi egész egyszerűen túl véres és túl üres, így stílusidegen egy gondolati filmhez, a finálé pedig egyenesen giccses. Rengeteg kérdésre nem kapunk választ, miért kerültek ilyen állapotba, miért pusztultak le ennyire az alienek, hogy a náluk szemmel láthatóan fejletlenebb és primitívebb emberek így lealázhassák őket, hogy miért kell 30 éven át az emberiség szemetében keresni azt az alkatrészt, mely az övék volt, hogy abból kinyerhessenek fél deci trutymót, ami mindentől megváltotta volna őket és szintén az övék volt, de sorolhatnám a film szinte összes jelenetét. Így csak vannak valakik, akiket bezártak oda és nekik rossz. Aztán jön valaki kívülről, aki egy baleset folytán olyan lesz mint azok, akik benn vannak, így neki is rossz lesz. A végén pedig nagyon rossz, neki. Nekünk azonban elég soványka ez így. Ráadásul ettől még ugyanúgy fognak zsidózni, cigányozni, buzizni, niggerezni, pakizni, bozgorozni és magyarozni, akik eddig is ezt tették, hiába látták a filmet. Gyanítom azonban, őket az egészből úgyis csak a látványosan szétrobbanó emberi és idegen testek látványa szórakoztatja, az addig vezető, amúgy sokkolóan megoldott felvezetést végigunatkozták. Egy komoly gondolatokkal foglalkozó filmben nem lehet ilyen pornografikus alapossággal kidolgozott akciójeleneteket megmutatni, a gondolkodás és az elmélkedés egész egyszerűen máshol hat, mint a zsigeri dolgok. Vagy ez az egész idegengyűlölettel való játszadozás csak valami „fura effektus”, hogy feldobjuk vele a szimpla sci-fi akciófilmünket? Vajon az alkotók miért nem dolgozták ki a film sztoriját, szereplőinek motívumrendszerét olyan alaposan, mint a végső, majd félórás lövöldözést? Mert nem ez volt az igényük. A District 9 első blikkre egy újszerű, érdekes és gondolatgazdag sci-finek tűnik, alaposabban végiggondolva azonban világosan látszik, hogy csak szimpla piff-puff akció-film. Paradox módon, annak viszont jó, mert amellett, hogy halomra lőnek benne majdnem mindenkit, mégis szól valamiről...

Az asanisimasa szerint: 6/10, kvázi, Cloverfield 2, de az 1 jobb volt.