Szerintem minimum tizedjére bonyolódtam bele tegnap a Szerelembe, mikor is a Duna Tv tűzte éppen műsorra Makk Károly filmjét. Pedig nem kínálja magát könnyen ez a film, hiszen lassú, szomorú, mindössze néhány szereplő játszik benne csupán, akik közül egy csak a végén jelenik meg, egy másik pedig végig haldoklik. Mégsem bírtam otthagyni.

Erről a filmről annyi mindent leírtak már (pl. itt), hogy nem is szaporítanám a szót, legfeljebb annyival, hogy a film operatőre, a valóban zseni Tóth János, aki már Huszárik Elégiájának emblematikus és filmtörténeti jelentőségű fotografálásával is felülmúlhatatlant alkotott, itt ennek ellenére, szikár fekete-fehérben remekel. Állandó képi asszociációi soha, sehol máshol nem láthatóan olyan plusz jelentéstöbblettel gazdagítják a filmet, mintha egy másik, illusztratív jellegű film menne ezzel párhuzamosan. És Darvas Lili. És Törőcsik. És Darvas Iván. Atyavilág, a világ egyik legszebb filmje ez! Piedesztálra vele, gyorsan, hisz' ez maga a filmművészet csimborasszó, a non plus ultra, a fokozhatatlan tökély! Minden egyes kockáját be kéne keretezni és ki kellene állítani, minden kockát külön múzeumban, plusz még egyben csak ezt a filmet vetíteni, non-stop. Asanisimasa szerint: 100/10.