(Poroló - e cikksorozatban filmklasszikusokat nézek újra, mintegy "leporolva", megvizsgálva őket, mennyire "működnek" mai szemmel nézve.)
Szerintem, Dusan Makavejev, ma is élő, de 1993 óta nem filmező emigráns szerb filmes legenda Montenegro című filmje a mai átlagnézőnek már messze nem mond annyit, mint annak idején. A Mester legnagyobb közönségsikere volt ez a frivol, groteszk és helyenként bizarr szatíra annak idején, mely jellemző módon, a port.hu-n 10/10-en, míg az imdb-n csupán 6,9-en áll. A két tetszési mutató közötti különbség talán az előbbi állításomat is igazolja egy picit.
Az a néhány kattintó, akik a port.hun maximálisra értékelték a filmet, nyilvánvalóan már eszmélve éltek a hetvenes-nyolcvanas években, amikor a film játszódik, ismerik pl. a jugó, a vendégmunkás, a disszidálás, a Nyugat, a kapitalizmus, a marxizmus, a szabadság szavak jelentéseit, legalábbis azt, amit ezek akkor jelentettek. Továbbá, valószínűleg rendelkeznek azokkal a politikatudományi ismeretekkel is, melyek szükségesek Makavejev filmjeinek teljes megértéséhez, és nemcsak aktuálpolitikai zsurnál-észosztók manipulatív lózungjait mantrázák, jobb, és főleg más híján. Nem mondom azt, hogy akik nem ismerték, nem ismerhették e korszakot, azok kimaradtak valami jóból, és bánhatják, mert nem erről van szó. Csupán csak a történelem (sors?) gonosz szeszélye folytán most éppen abban a karosszékben ülnek, melyből e film főszereplőnője olyan radikális mozdulattal kelt fel. Az a jóléti társadalom, melyet Makavejev e filmben olyan vidor gúnnyal jellemez, most épp mi vagyunk, éljünk bár valójában szarul. A világ azonban azóta kinyílt, és mindenki láthatja a saját szemével, hogy mindig van, aki még nálunk is lényegesebben szarabbul él.
Az átlagnéző jobbára a rendszerváltás környékén talán éppen az első osztályba készült, így a dolgok valódi állásáról érzéki fogalma még nem lehetett. Az azonban valószínűleg mindenki számára lejön a filmből, hogy a fogyasztói társadalom unalma és igénytelensége ellen lázad a szőke hősnő, de azok motivációit, akikhez innen menekül, már nem biztos, hogy mindenki kritálytisztán fogja érteni. Az imdb-n vélhetően sokkal heterogénebb az olvasók összetétele, származási ország szerint, így nyilván több nyugati is kattingat, aki a filmnek csak ezt lázadó olvasatát fogja fel, a természetszerű történelmi sajátosságok miatt, talán ezért a 6,9.
Pedig Makavejev tökéletesen és ma is érvényesen látja a világot, amiben rendszerváltás ide vagy oda, ma is élünk. Itt is, ott is. Csak a szereplők mások. A nyelve ma már talán darabosnak, avíttnak tűnhet, sok mindent nem is értünk már annyira, meg olyan régen is volt az már, de ha szentelünk rá egy kicsivel több figyelmet, mint amennyit amúgy filmre pazarolnánk, akkor világosan fogjuk látni, hogy Makavejev az egyetemes filmművészet egyik kivételes, leginkább talán Kubrickhoz hasonlítható volumenű zsenije, még ennek a felületesen bohókás, jobban odafigyelve azonban nyilvánvalóan többrétegű, mély filmnek alapján is. Hát még, ha a Sweet Movie vagy a W.R. kerülne terítékre... Asanisimasa: 8/10