Dr.No kolléga most forduljon el, mert ebben a filmben minden benne van, ami miatt ő utálja a magyar filmet: kocsma, Gryllus Dorka és cigányok (+lepusztultság). Persze, Pejó Róbert filmje tulajdonképpen csak gyártásában, abban is csak részben magyar, a film valahol mélyen bent Romániában játszódik (amiből volt is nem kis balhé). Félig tehát román a film, ami legalábbis a félig telt pohár esete: félig üres, avagy félig tele. Ettől persze még a kolléga nyilván utálni fogja a Dallas Pashamendét, amiért kár, mert annyira nem rossz.
Sőt, ha eltekintünk attól, hogy Gryllus Dorkát éveken át néztük szombatonként a Tilos az Ában, ahogy az ef Zámbó Happy Dead Bandben énekelte, hogy "Ki mit él, annyit ér", meg színházban, meg filmen, akkor könnyen el tudjuk őt fogadni guberáló cigányasszonynak. Persze, a nyugat-európai, illetve a belvárosi értelmiségi közönség, akiknek Pejó a filmet készíti, nyilván gond nélkül el is fogadják annak, ehhez persze az is kell, hogy Dorka élete egyik legjobb alakításást is nyújtja e filmben. El kell tekintenünk attól is, hogy Székely B. Lacát sem láttuk ezer filmben és ezer színdarabban barázdált arcú proliként, így őt is nézhetjük a szemétdomb nagyhatalmú vajdájának. Továbbá, etnikailag és kultúrszociológiailag hiteles természetrajzot se várjunk el, hiszen ez alapvetően nem filmszociográfia, hanem ballada. Román barátaink éppen ezen fortyantak fel, ami körülbelül olyan, mintha az amerikaiak perelnék be Michael Bayt, mert szereti lerombolni New Yorkot.
Pejó filmje valójában egy közelebbről nem meghatározható, stilizált világban játszódik, egy városszéli, óriás szeméttelepen guberáló romák között. Az innen kikupálódott cigányfiú (Bogdán Zsolt) apja temetésére tér vissza, azonban megjelenése, és az általa gerjesztett kulturális, érzelmi és indulati hullámok óriási vihart aratnak a romák körében, melynek tragikus végkifejlete nem kérdéses. A roma környezet persze adott, a román nyelv túlnyomó használata is, de magyarul, sőt olykor angolul is pereg a (hangos) dialógus.
A film dramaturgiailag feszes, sűrű, kiválóan ritmizált, tökéletesen megfelel a filmballada formájának. A kitűnő román operatőr, Vivi Dragan Vasile képei szuggesztívek, főleg az emberalakok ábrázolásában. Gryllus Dorka mellett viszafogottságával éles kontrasztot teremt Bogdán Zsolt, a hiteles mellékszereplők, statiszták pedig tökéletes és színes hátteret biztosítanak a drámához. Pejó színészvezetésének nagy érdeme, hogy a körülményekhez és lehetőségekhez képest, relatíve, igen homogén módon sikerült a stilizáét környezetben is autentikus romakörnyezetbe applikálni a profi "pesti" színészeket. Ha évtizedekkel korábban nem láttuk volna, hogyan megy a cigánytábor az égbe, és nem láttuk volna a Cigányok idejét sem, akkor még nagyobbat szólhatott volna ez a film. De mondom, így sem rossz. Asanisimasa: 7/10
