Na, ez a film például iskolapélda arra, hogy mennyire nem kellenek dollármilliárdok ahhoz, hogy az ember díjat nyerjen, elismerést arasson és talán egy viszonylag szűk, néhány milliós közönség a nevét is megismerje. Shane Carruth hetes ezer dollárból (napi árfolyamon, olyan másfél millió forintból) készítette el Találmány című filmjét, így nem csoda, hogy a végén megköszöni a kölcsönkapott szállodaszobát, mint forgatási helyszínt, a szintén kölcsönbe kapott autókat, illetve a két oxigénpalackot. A vicc az, hogy a null-budget nem látszik meg a filmen, bár egy kamarajátékban nincs szükség cégéi-hegyekre, látványos akciójelenetekre, a film ennek ellenére tényleg úgy néz ki, mint egy film.
A film -pici spoilerrel, bár ezt amúgy is elsütötték már mindenhol- egy időgép feltalálásának története, ami mint olyan, a műfaj egyik legötletesebb, legcsavarosabb és talán leghitelesebb darabjává teszi. Komolyan. Bár nem egyszerű felfogni a film lényegét, Carruth (aki a rendezés mellett írta, vágta, főszerepelte, produkálta és részben fényképezte a filmet) nem rágja bele a néző szájába, hogy nála az idő milyen paradoxont okoz. Okoz, legyen annyi elég, ha figyelünk, megértjük.
Persze, azt sem lehet mondani, hogy az alkotó mindent megtesz a néző figyelmének felkeltésére és fenntartására, ha akarom, kifejezetten lagymatag, sőt unalmas a film első fele. Tökéletesen átlagos, fehér ing-nyakkendő uniformisban pompázó fiatalembereket látunk, akik folyamatosan, pergő nyelven vakerálnak valami érthetetlen, idióta geek-nyelven. Annyi azért lejön, meg hát látunk is valami lecsupaszított mosógépszerűséget, hogy valami találmányról van szó, körülbelül a film közepén tudjuk meg, hogy ez az izé időutazásra alkalmas. A továbbiakban középszerű hőseink ebből való kikecmergésének szurkolhatunk - ha nézzük még a filmet. Moziban talán jobban működik a film, mert csak nehezebben állunk fel és hagyunk ott egy mozit, mint nyomunk a DVD-playeren egy stop+ejectet, gyanítom azonban, mire a filmben kiderül a lényeg, sokan már mást néznek.
A méltán híres Sundance-en, a független filmek fesztiválján azért elnyerte a zsüri díját a film, és scifi berkekben is szolid kultusz övezi, ez azonban semmiképpen nem filmes erényeinek, hanem inkább az időutazás-problematika újszerű feldolgozásának szól. Ahogyan a filmben szereplő középszerű, átlagos fazonok nem tudnak mit kezdeni zseniális találmányukkal (árulkodó, hogy még a lottóötös behúzását is túlzásnak tartják, és csak valami ruppótlan középvállalat részvényeire mozdulnak rá), úgy a film is tulajdonképpen egy zseniális ötlet középszerű, helyenként ügyetlen, de paradox módon mégis érdekfeszítő megvalósítása. Amennyibe került, ahhoz képest ez egyáltalán nem kevés. Scifi-rajongóknak, az időutazás iránt érdeklődőknek, illetve büdzsé kapcsán síró-rívó filmkészítőknek megtekintése erősen ajánlott. Asanisimasa: 6/10
SPOILERes segédlet: