Részleteiben pontos, cizellált és árnyalt a holland Hanro Smitsman Bőr című filmje, mely egy meglehetősen sajátos skinhead-karriert mutat be a hetvenes évek végének Hollandiájában; azonban az összkép mégsem egyértelműen jó. Olyan ez a film, mint amikor egy stréber diák felel, és óriási igyekezettel akar megfelelni a tanár által elvárt igényeknek. Arra a kérdésre, hogy például, mikor volt az 1848-as magyar forradalom, elkezdi Árpád apánk (illetve, stílszerűen Árpád, a punk?) bejövetelétől és befejezi Orbán Viktor második eljövetelével. Finoman, kínosan ügyelve a részletekre mutatja be a késő hetvenes évek különböző underground szubkultúráinak jellegzetességeit, szórakozási szokásait (khm...), gondosan megkülönböztetve egymástól az alapvetően balos, anarchista punkokat az egyszerű munkáskörnyezetből érkező, fehér vagy karibi származású hardmodoktól a szervezett szélsőjobbos rohamcsapatokig terjedő, különböző típusú skinheadekig. Azonban az egész konfliktus felvetése, hogyismondjamcsak, nem kicsit tú mács. Nem mintha nem fordulhatna elő a filmben felvázolt "karrier", de az már annyira abszurd, hogy saját hitelét ássa alá.

Frankie (Robert de Hoog átélten alakítja), a félig zsidó fiú, folyamatosan konfrontálódik részben nemzedéki, részben zsidó hagyományai okán apjával, így legtöbb idejét karibi származású haverjával tölti, ska-zenét hallgatva és ismerkedve a különböző tudatmódosítószerek áldásos és áldatlan hatásaival. Egyedül anyjához kötődik, aki viszont halálos beteg. Ahogy Frankie lába alól egyre jobban csúszik ki a talaj, úgy távolódik el véglegesen családjától és a (félig) zsidó identitásától, a fekete skinhead baráti körétől és úgy kerül bele a neonáci skinheadek ultraerőszakos bandájába. Karrierje azonban nem ezzel ér véget...

Frankie története csak akkor elképzelhető, ha maga az élet írja meg így, ha azonban ezt valaki egy íróasztalnál találta ki, akkor igen könnyen megkapja a manipuláció és erőltetett didaxis vádját, méghozzá teljes joggal. Részleteiben lehet igaz a film, persze, zsidóból is válhat neonáci skinhead, miért ne fordulhatna ekkorát a sors kereke (volt ilyen film is már), de hogy ehhez még hozzájön a karibiakkal való etyempetyem, majd az a sok córesz, ami ez utáőn jön és amit nem spoilereznék ide, szóval ez már túl sok egy ilyen kicsike nézőnek, mint én is vagyok. Tehát, igen zavarbaejtő film Smitsman alkotása, ám azt sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy vacak. Igen sűrű, dinamikus a cselekménye, komoly drámai hatásokkal operál, kifejezetten illúziókeltő és hiteles a korabeli holland, külvárosi punkszcéna megjelenítése, ugyanilyen hitelesek benne a fazonok, így maradnék az elején leírt hasonlatnál: ez egy igazi strébermunka. Van benne minden kutyafüle, azonban legalább így a lényeg is benne van. Csak ki kell hámozni belőle. Asanisimasa: 6/10