asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Hajsza (Persécution, 2009)

2010.09.01. 16:35 efes

 

Feszült, pergő ritmusú, vibráló filmet várhatnánk e cím alapján, ehelyett azonban egy tépelődő fiatalember hétköznapjait kísérhetjük nyomon a neves francia művészfilmes Patrice Chéreau César-díjra is jelölt melankolikus, lassú mozijában.
 
Esik
Fázós, didergős, párás idő van végig a Hajsza című filmben. Daniel (Romain Duris), akinek életét, pontosabban életének társas kapcsolatait Chéreau annyira érdekesnek tartja, hogy az egész filmet ennek szenteljen, szóval a főszerepet betöltő fiatalember vélhetőleg munkanélküli. Most éppen egy lakást újít fel, hogy aztán az sajátja-e, vagy csak fusiban végzi ezt a munkát, nem tudni. Talán a sajátja… Ebben a lakásban téblábol, amikor nem éppen a sarki kávézóban ücsörög, vagy nem egy nyugdíjas otthonban látogat ott lakó időseket. Földre dobott matracok, festékes bödönök, szegőlécek, deszkák összevisszasága, hosszabbító, létra. Romantikus környezetnek semmiképpen nem nevezhető, mint ahogy a sarki kávézó sem az. Pici asztaloknál kuporognak a helyiek, általában kabátban, mert a vastag cigarettafüst miatt állandóan nyitva az ajtó – fázós, didergős, párás az idő, mint mondtam. Egy nyugdíjas otthon pedig csak a reklámokban romantikus hely. Daniel néha Sonia (Charlotte Gainsbourg) lakásában köt ki, amelynek egyik fő berendezési tárgya egy vasalódeszka, tehát szintén nem az a turbékolós kéjlak. Ennek ellenére, Daniel és Sonia merész szexjelenetben egyesülnek egy pillanatra, bár ez a jelenet felfogható a rendező Patrice Chéreau kézjegyének is.
 
Chéreau
A film írója, rendezője a kortárs francia művészet egyik fontos figurája. A filmezés mellett színházi- és operarendezései keltettek komoly feltűnést, sőt, Franciaföldön elsősorban ebbéli tevékenysége kapcsán vált ismerté, ahogyan ismert klasszikus művekhez nyúlt hozzá friss, modern szemlélettel. Legendás volt Wagner Nibelung-tetralógiájának 1976-os bayreuthi színpadra állítása, melyben az ógermán mítoszt a XIX. század ipari környezetébe helyezte át. Ma már ez az idő- és kultúrakonvertálós színpadi dramaturgia már szinte közhely, Chéreau azonban úttörő volt ebben. Filmjeiben amellett, hogy sokszor ott is klasszikusokhoz nyúl, érdeklődésének középpontjában elsősorban az emberi kapcsolatok állnak. Nem riad vissza az inkább a gyötrődés szenvedélyéből, mint a szerelem boldogságából fakadó szex naturalista, olykor már szinte pornografikus ábrázolásától, mint pl. az Intimitásban az explicit orális szex. Filmjeiben szereplői gyakran homoszexuális kapcsolatban élnek, Chéreau maga is nyíltan vállaltan meleg.
 
Mi vagyok én?
Maga a Hajsza című film is a homoszexuálisok örök problémájával foglalkozik, mi szerint mik is ők maguk? Merre viszik őket vonzódásaik, mik az irányok, miközben ők maguk sincsenek sokszor saját magukkal tisztában. A filmbéli Daniel is csak annyit érzékel, hogy egy furcsa férfi figyeli, követi őt (Jean-Hughes Anglade). Daniel nemtetszésének egyszer igen határozottan ad hangot, ám ez a fura pasit abban nem zavarja, hogy tovább hívogassa telefonon. Máskor belopózik a lakásba, ahol jól berúgva vár hősünkre. Aztán már az ágya szélén ülve fújja cigarettája füstjét Daniel arcába, aki viszont Soniához menekül, ám szeretkezésük vihogásba fúl. Baráti társaságuk csak annyit észlel, hogy Daniel furcsa fiú: vagy nagyon fent van, vagy nagyon lent. Normális középút nem létezik.
 
Hajsza helyett ácsorgás
Chéreau filmje viszont meglehetősen középutas megoldást választott az általa felvetett problematika megoldására. Maga a cím is félrevezető, talán Daniel sorsára utal, melyben állandóan önmaga elől menekül, a néző azonban könnyen gondolhat valami valódi és megszokott üldözéses, bankrablásos, ne adjisten paranoid gyilkosos mozira. Ez a pici átverés azonban még belefér. Ez a fajta modor, amiben Chéreau beszél, manapság már inkább tűnik szenvelgésnek, kékharisnya mélabúnak, mint erős, karakán művészi hangnak. Fassbinder és Ozon után, illetve óta homoszexualitásról nem lehet ilyen lagymatagon beszélni. Kapunk egy szoftpornó betétet, néhány izgalommentes férfi hímtagot, ezen kívül pedig egy közepesen vonzó srác (Duris) téblábol ide, majd oda, csak a Betty Blue hajdani idolja (Anglade) és a híres sanzonénekes lánya (Gainsbourg) mutat valami színészit. Egy rendetlen rendező szétszórt történetmozaikjaiból pedig mi nézők rakosgathatjuk össze filmünket, ami vagy sikerül, vagy nem. Igen nehéz, bár Daniel beszél róla a filmben, a nyugdíjas otthoni szálat kötni valamihez. Az én puzzle-m nem sikerült, legalábbis nekem nem tetszik a végeredmény, ráadásul közben konkrétan halálra is untam magam. Erről viszont kizárólag Patrice Chéreau tehet. Asanisimasa: 4/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr612091868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása