Mielőtt az ördög rádtalál (Before the Devil Knows You're Dead), 2007 - Láttam már jónéhány filmet életemben, de ritka köztük az olyan, amelynek minden másodperce meglepetést okoz. Nem tudtam semmit előre erről a filmről, csak Sidney Lumet, Philip Seymour Hoffman és Ethan Hawke miatt néztem meg. És soha, egyetlenegyszer sem tudtam, mi lesz a következő jelenetben. Ahogy indul a film, egy kúrással, még akármi is lehetett volna, de aztán úgy gyűrűzött be az egész, hogy tényleg a fal adta a másikat. Apukalipszis! 9/10
Sleuth-Mesterdetektív, 2007 - Kenneth Branagh egy '72-es, kétszereplős színdarab/film remake-jét készítette el, melyben az érdekesség, hogy mindkettőben játszik Michael Caine, azonban az elsőben az egyik, ebben meg éppen a másik szerepet. Itt Jude Law passzolja vissza a labdát, amíg bírja... Pingpongmeccs-dramaturgiájú színészfilm, intenzív színészi jelenléttel, közepesen érdekfeszítő dialógokkal, csavaros krimi-formátumban: 6/10.
Van Helsing, 2004 - Hugh Jackman Ausztráliából, Ausztrália előtt, Kate Beckinsale pedig ezúttal a vámpírok ellen, ebben az all classic horror-megamixben, a Gyűrűk ura stílusában. Rendezte: Stephen Sommers. Tulajdonképpen nézhető, relatíve 6/10.
A látogató (The Visitor), 2007 - Thomas McCarthy megkapó meséje egy magányos, özveny író-tanárról, a barátságról és a szerelemről. A finom eszközöket használó film keményen beszól a szeptember 11 után különösen paranoiddá váló amerikai bevándorlási politikának és bájos képsorokban ábrázolja az idősödő amerikai férfi és a fiatal szíriai palesztin srác barátságát, valamint a srác anyjával bimbózó szerelmet. 8/10
Állítsátok meg Terézanyut!, 2004 - Végre láttam! De minek... Dramaturgiai salto mortalékkal telezsúfolt csajos film, nem túl igényes csajoknak. Vagy másképpen, két órányi reklámfilmklisé-gyűjtemény. 3/10
Vágy és vezeklés (Atonement), 2007 - Joe Wright időugrálós boldogtalanság-szimfóniája, zongorára, írógépre és vonósokra. 7/10
Sade márki játékai (Quills), 2000 - Philip Kaufman egészen tűrhető, helyenként vicces drámája Sade márkiról, arról az időszakról, amikor Peter Weiss Marat/Sade című darabja is játszódik (például ez). Geoffrey Rush és Joaquin Phoenix kitűnő alakítása. 7/10
Men in Black I-II, 1997,2002 - Lehet hogy ciki, de szerintem tök vicces mind a két rész. Én jókat röhögtem: relatíve 7/10
Keoma, 1976 - Állítólag ez az utolsó "igazi" spagetti-western. Franco Nero hatalmas parókában, göndör mellszőrzettel, világító kék szemekkel osztja az igazságot. Túláradó pátosz, óvodás forgatókönyv, szinte dadaista dialógok. Semmi nem mond el a filmről többet, minthogy a végén feltüntetik a parókagyárost, a ruhatervezőt és a cipők, csizmák tervezőit, ez utóbbi Pompei, ha jól emlékszem..:)))) Kurva szar film, 2/10.
A nyughatatlan (Walk the Line), 2005 - Az egyik legjobb életrajzi film, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében. A Johnny Cash önéletrajzából készült filmben (r: James Mangold) Phoenix és Whiterspoon saját maga énekel, egészen kiválóan. Mivel önéletrajz, természetes a happy end. :) 9/10
A másik oldalon (Auf der anderen Seite), 2007 - Fatih Akin német-török oda-vissza drámája, melyben koporsók jönnek s mennek, valamint hozzátartozók sorsai gabalyodnak egymásba. 7/10
A Tégla (The Departed), 2006 - Scorsese "végre!" Oscar-díja, láttam még anno, most csak a szinkronos változat miatt néztem meg. Nem nagy film, akció-kriminek elmegy, Scorsesének lényegesen jobb filmjei vannak ennél. Mindegy, "jár" neki, sajnos, épp ezért "jutott". 7/10-et adtam neki, ami mára mondjuk 6/10-re olvadt.
Koccanás, 2008 - Török Feri zseniális Spiró-adaptációja kimaradt a szemlézésből, mert az utolsó nap láttuk csak. Parádés ötlet parádés megvalósítása, hogy "állófilm"-ben látjuk ezt a maró szatírát. A legjobb megoldás, még jó, hogy nem a szintén kurva jó Katonás előadás szolgai másolata, azt utáltam volna, még akkor is, ha jó. Még az se baj, hogy néha kicsit unalmas, mert ez így jó. Utána mindig lehet vinnyogva röhögni Thuróczyn, Gáspár Sándoron meg a többieken. A LEGJOBB volt a szemlén, mégha csak tévéfilm is. 9/10 Azt persze nem szeretném, ha ezentúl csak ilyen állófilmeket kellene néznem...
