asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

A varjú dala (Kétely - Doubt, 2008)

2009.03.20. 17:45 efes

Zavarbaejtő képet komponált Roger Deakins, aki ma talán a legjobban ismert és elismert amerikai operatőr, az operatőri teljesítményért éppen semmilyen díjra nem jelölt Kétely (Doubt) című filmben. A Bódy Gábor Kutya éji dalából kimetszett, féloldalra billent térben kapaszkodó és egyensúly nélkül lebegő pap képe annak idején a Filmvilágnál címlapot ért, e több mint negyed századdal később, teljesen eltérő kultúrkörben, teljesen más politikai, történelmi szituációban készült filmben egy döbbenetesen hasonló életutat bejáró, hasonló gondolatokkal küzdő papot többször ugyanolyan beállításban látunk, mint annak idején, Bódy valódi kultuszfilmjében. Hogy mindez véletlen, vagy Deakins, vagy az író-rendező Shanley látta, sőt mit több, igen jól, mélyen ismeri is Bódy (itt látható) filmjét? Ha egyszer összefutunk, isten bizony ez lesz az első kérdésem. A két film több (pl. képi, tartalmi) rétegben is tapasztalható hasonlósága mindenesetre megdöbbentő.

A John Patrick Shanley által írt és rendezett (sok Oscarra jelölt) filmben is egy furcsa pap érkezik egy közösségbe, amely most nem Mátraszentimre, hanem egy katolikus iskola, gyaníthatóan valahol az Államok keleti partján. Természetes hangú, valódi problémákat boncolgató, erős szentbeszédei hamar a figyelem középpontjába helyezik őt, a diákokat is értő és segítő figyelemmel terelgeti. Azonban néhányan, ősi emberi ösztönből fakadóan gyanakvással fordulnak feléje. Az iskola igazgatója, a háta mögött sárkánynak csúfolt, merev, bigott és puritán apáca egyenesen odáig megy, hogy bár bizonyítékokkal nem rendelkezik, mégis szörnyű bűn elkövetésével vádolja a szerinte az egyik tanítványával túlságosan jó kapcsolatokat ápoló papot.

Shanley mélyen ismeri a közeget, melyről mesél, a hírek szerint az egyik fontos mellékszereplő, James nővér magára is ismert a filmben: még mindig tanít, köszöni jól van és a filmben minden igaz. James nővér amúgy egy naivitásig tiszta fiatal nővér, aki nem kételkedik Flynn tisztelendő jóhiszemű ártatlanságában, ám rajta kívül mindenki kételyekkel küzd. Flynn magában a hitben, annak jó irányában kételkedik, Aloysius nővér, a vádló igazgató-apáca úgy tűnik, egyelőre kétségek nélkül süt bélyeget a papra, ám annak rendíthetetlen tisztasága, világos gondolatmenete megteszi hatását. Bennünk, nézőkben pedig fokozatosan nő a kétely: bűnös- vagy ártatlan Flynn tisztelendő? A feloldozás bennünk van, ha úgy nézzük a világot, ahogy Aloysius nővér, mi is a sunnyogó perverzet látjuk Flynnban (Philip Seymour Hoffman eszelősen intenzív alakítása csak a kételyeinket erősíti), ha olyan tisztán, jóhiszeműen, mint James nővér, akkor Flynn maga Isten megtestesült ártatlan báránya (Hoffman úgy játszik, hogy EZT is gond nélkül elhisszük neki - nem kétség, hogy egyetlen szemöldökfelvonásával lejátssza a vászonról a helyette Oscarral díjazott néhai Joker-paródiáját). Persze Meryl Streep korlátoltságában sátáni Isten szolgája Aloysius nővére is megérhet egy ódát, mint ahogy Amy Adams is bűbájosan hamvas James nővérként, az ő karaktereik azonban szimplák Flynn Hoffman által alakított összetett, bonyolult és sztereotíp személyiségéhez képest. Deakins színeiben is a fekete-fehér drámai kontrasztját hordozó képei híven közvetítik a katolikus iskola fojtogató világát, az említett zavarbaejtő kibillent kompozíciói mellett (nem kizárva persze, hogy ezzel ő saját magának találta fel a meleg vizet, a stabil hittel szembeni kétely vizuálisan egyértelműen ferde, egyensúlyát vesztett kompozíciót igényel). Az író-rendező Shanley nagyszerűen alkalmazza az egyébként thrillerekre jellemző feszültségnövelés suspense-ét, hősei árnyalt személyiségek, a szituációk valóságosak, a fő konfliktus ijesztően és aktuálisan is az. Shanley nagy érdeme, hogy találmánya, a kétely fő motívumként végigvonul a filmen, mentesítve azt minden didaktikus, belemagyarázó, szájbarágó tanulság alól. A nézőt felnőttnek, gondolkodó embernek tekinti, ráadásul úgy, hogy nem beszél rébuszokban. A címben említett varjú pedig, Flynn és James parkbéli beszélgetése alatt éppen úgy károgja "létének elviselhetetlen rettenetét", mint az a bizonyos kutya, éji dalában.

Asanisimasa pontjai: 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr211003542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2009.03.15. 21:16:57

Picit erőltetett a feltételezés...

de persze már Bódy is más képi mintákból dolgozott...

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.03.16. 08:53:32

@oázis: Pedig nem erőltettem, hirtelen jött..:)

De miért nem lehet elképzelni, hogy ennek a Deakinsnek van otthon egy helyes kis filmgyűjteménye, vagy régebben látott egyszer valami fesztiválon egy európai filmet valami hamis papról, amelyben egyébként is érdekes vizuális megoldások voltak... Nahát, próbáljuk ki, hogy néz ez ki nálunk. De mondom, ez a döntött kameraállás már régi találmány, és nem is Bódy találta ki, hanem nyilván valami horroros, vagy expresszionista filmes. A képzőművészetben is nyilván találhatunk efféle kompozíciókat dögivel.

mustang · http://plus-size.hu 2009.05.19. 11:20:56

Ahogy olvastam az írást, azon gondolkodtam, nálam miért nem ütött semekkorát a film? Pedig nagyon szeretem Meryl Streepet és Hoffmann-t is, de nem éreztem semmit a film alatt. Pedig értem én, miről szól, mit akar mondani, mindent. Az egyetlen dolog, ami megfogott benne, a fekete kissrác anyját játszó színésznő volt. M.S. és P.S H. számomra csak az elvárt szintet hozzák, semmi többet. Lehet, hogy meg kéne néznem még egyszer.
süti beállítások módosítása