Szeretik a nézők ezt a filmet, amely talán még mindig előkelő helyen tanyázik a hazai nézettségi listákon. Kell a siker a magyarnak, ráadásul valóban szerethető Fonyó Gergely musical-filmje. Elszokott ugyan e műfajtól a közönség, talán a ma mozibajáró korosztály nagyszülei láttak utoljára magyar musical-filmet, az Állami Áruházat, már, ha az az volt egyáltalán. De egy egyszerű, bulis, szerelmeses, zenés-táncos filmnek abszolút helye van a palettán, a mai moziközönség legszélesebb része pedig életkori sajátosságból fakadóan éppen ezt igényli. Mikor bulizzon, legyen szerelmes, ha nem ebben a 14-20 éves korig terjedő időszakban...

Tehát, a célközönség bemegy a filmre, siker van, üzletileg legalábbis mindenképpen (csak kifizették már a stáb összes tagját!), ám a kritika is feltűnően kesztyűs kézzel bánik e filmmel, pedig azért korántsem hibák nélküli alkotás ez. Az alapok biztosak, Fenyő Miklós hasonló című, önéletrajzi ihletésű musicalje nagy siker, a Hungária együttes frappáns dalai több generáció tagjait mozgatják meg immár, valamint sikerrel közvetítenek egy világot, amely viszont sosem volt. E film világa inkább a még cingár Travoltás, Olivia Newton-Johnos Grease babosszoknyás, belőtt sérós fílingjéből és a Csinibaba című néhány évvel korábbi, ijesztően hasonló témájú filmből fakad, mint a valóságból, vagy a szintén sokat idézett Gothár-féle Megáll az időből. Hiába játszik Nagy Elvtársat ez utóbbi írója, a korszak igazi valóságát Cseh Tamással oly pontosan megénekeltető Bereményi, ha a nézőknek ő csak egy kerekfejű, kopasz bácsi. Lehetne akárki, pedig nem az. Így viszont nyilván nem lopás a Pierre-Röné párhuzam, Szukics Magda, meg a többi, hatvanas évek elejének történéseire utaló motívum. A sztori Kimittudos fősodra is nyilván egyeztetve lett a Csinibaba alkotóival, nem mintha azok a meleg vizet találták volna fel vele. De rengeteg stílus- és divattörténeti baki felett kell szemet hunynia annak, aki maradéktalanul élvezni akarja a filmet. Kezdjük ott, hogy '56 után igen ritkán disszidáltak vissza a keleti blokkba a békés, gazdag nyugatról (még akkor is, ha ez ebben a filmben néhány félmondatal indololva van: itt disszidens, ám ott komcsi, vö. McCarthy-fél kommunistaüldözés őrülete az USA-ban). Így (Fenyő) Miki családjának hazatelepülése eléggé hihetetlen, még ha így is volt. Maszek autószerelőműhely sem volt ekkor még, a maszekvilág tündöklése csak jóval később, az ún. "új gazdasági mechanizmus" mellékeseként indult be, a hetvenes évek elejétől. Az meg, hogy a hatvanas évek elején, pár évvel '56 után fiatalok, az utcán, szembeszálljanak a karhatalommal? Nos, ez teljesen nonszensz. Bár, ha ezzel a motívummal a film írói a ma aktuális tüntetéssorozatok fiatalokra gyakorolt romantikus hatására apellál, akkor ez egy bár cinikus, de eredményes húzás. Viszont hiteltelen. Az a fajta, olykor már túlfűtött szexuális szabadosság is hiteltelen a filmben, amely szintén lényegesen később, a hippizmus eszméinek beszivárgásával jelent meg Magyarországon, ám akkor sem ilyen mértékben. Emlékezzünk csak a Megáll az idő idevágó tánciskolai jelenetére... Az viszont tény, hogy ennyi jó csaj talán még sohasem volt látható magyar filmben, akinek ennyi elég, az nyert. De elképzelhetetlen volt akkoriban, hogy egy vízágyú sugarában egy lány magáról letépve blúzát, fedetlen kebellel menjen szembe - gyönyörű kép, de még egy elfelejtett álomnak is hamis. Az őrjöngő gruppenszexről nem is szólva, amely a házibulijelenetben láthatunk. És hol volt még ekkor miniszoknya, ekkora dekoltázzsal, fekete bőrből, mint amilyet a Röné csaja vett magára, könyörgöm?! A strandjelenetek trendi fürdőrucijai a csajoknak ma is hipertrendik, de nagy a kontraszt a srácok kultúrtörténetileg helyén viselt klott-, és fecskekollekciójával. Autósüldözés? Ugyan! Skoda Felicia kabrió? Jó, ha három volt belőle az országban. A kidobós táncokért (rock&roll, swing, jive, hívjuk akárhogyan) pedig még '71-ben is örökre kitiltás járt az Ifiparkból, Rajnák elvtárs szigorú erkölcseinek köszönhetően, nemhogy tíz évvel korábban, amikor nagyjából e film is játszódik. A filmben nem megáll az idő, hanem inkább össze-vissza zötyög sodrában.

Többször tűnik úgy, hogy a fent jelzett bakik ellenére, az amúgy szépen fényképezett, látványos, jó kis bulizenékkel spékelt musicalbe más filmekből vág be jeleneteket valami ámokfutó vágó. Másképpen, a film dramaturgiai íve a egyáltalán nem mondható töretlennek: olykor döbbenetesen brutális (pl. rendőrségi kihallgatás), máskor a film addigi hangvételébe nehezen illeszthető már nem szexi, hanem inkább obszcén (pl. az égő zongora lehugyozása) jelenetek zökkentik ki a filmet a lendületéből. Ezeket persze bele lehetett volna simítani a filmbe, de a vízágyúval való kitárulkozó szembesülés mellett hülyén veszi ki magát a véres veseleverés, a romantikus szerenád pisigangbanggel való fináléjáról nem szólva. A kontylevágásos szex, az ablakból kabrióba való menekülő vetődés ex-westernjelenetével pedig már kifejezetten kretén, amely egy Forró rágógumi-részbe még beleférne, de az egy teljesen más műfaj, még ha ez is rock&rollos, meg az is. Egyszerűen a musicalbe helyénvaló, már-már csöpögős romantika, a véres brutalitás és a kretén gimnazista-humor ütik egymást, sőt, a filmet magát is szétverik. Mintha a nagyobb hatás kedvéért kissé izzadságszagú igyekezettel lennének belezsúfolva ezek a jelenetek ebbe az eredendően kedvesnek szánt filmbe. Tény, hogy a Barátok közt-től a South Parkig terjedő univerzumon szocializálódott közönség szélesebb része van így kielégítve, ám azért valljuk meg: ennek egyetlen poztitívuma a hiánypótlás.

Amúgy a film jól van fényképezve, jók a szereplők, Szabó Kimmel igen ügyes, Fenyő lendületes, Scherer vicces, a csajok jók, de ezt már mondtam. A táncjelenetek, valamint az Esther Williams revüfilmjeire hajazó vízibalett-betétek is igen jól néznek ki. Jó a ritmus, jó a zene. Végül is roc&roll, annak, aki még sosem rock&rollozott. Akinek viszont a rock&roll "nem egy tánc", az ilyeneket fog összehordani, mint én.

Asanisimasa pontjai: 5/10.