Eltűntek. Elfogytak. Pedig megvoltak azok, akik követték az Adams család történetét, azok megfigyelhették, hogyan növesztett Christina Ricci a 155 centijéhez és ET-szerű fejéhez jónéhány számmal nagyobb kebleket, aztán meg nicsak: 2006-ban se híre, se hamva a tekintélyes nőiességnek. (Persze, lehet, hogy a bulvársajtó már régen megírta, hogy borogatta, levágatta, felfújta és kipukkant, stb., stb., de igenis van olyan, aki tényleg csak elvétve kattint effélékre - én például.) Lényeg, hogy ebben a filmben, A láncban, melyben Ricci gyakorlatilag végig szinte egy szál bugyiban játszik, teljesen arányos mellei vannak, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy premier plánban, alapos megszemlélésre elegendő időtartamban soha nem mutatják őket.

Maga a film első látásra érdekes, de ha jobban belegondolunk, azért telistele van idegesítően bugyuta megoldásokkal, illogikus motivációkkal és erőltetett cselekményfordulatokkal. Tehát egy hajdani helyi érdekeltségben (valahol Isten háta mögött, egy déli kisvárosban) sikeres blues-zenész, Lazarus (Samuel L. Jackson) élete szétcsúszott. Öccse elszerette feleségét, a közönség sem kíváncsi már a bluesre, idejét veteményeskertjének kapálgatásával, valamint iddogálással tölti. Rae (Christina Ricci) éppen egy utolsót kefélt pasijával, Ronnie-val (Justin Timberlake), aki idegi problémái ellenére a Nemzeti Gárdába szándékszik beállni. Ahogy a srác elutazik, Rae fejest ugrik az életbe, minden útjába kerülő farokra rámászik, akár ingyen is, de főleg kokainért. Néhány nap alatt úgy szétcsúszik, hogy agyféltekéi méterekre eltávolodnak egymástól, az öreg Lazarus egy szép nap félmeztelenül, összeverve talál rá a tanyája előtt. Eddig, ebből lehetne egy édesbús romantikus történet, egy véres thriller, vagy akár egy moralizálós fejlődéstörténet is, ehelyett lesz belőle ez mind együtt, pontosabban, felváltva. Lazarus felnyalábolja Rae-t, és beviszi a házba, ahol ápolni kezdi. A csajban azonban mihelyst magához tér, dolgozni kezdenek az előző napokban bevitt molekulák, valamint nimfomániája is tombolni kezd. Őrjöngő hallucinációk, majd ájulás. Lazarus egy baromi nagy lánccal kiköti a csajt, nehogy kárt tegyen valamiben, elsősroban sajátmagában. Ezt Rae első viszonylag tiszta pillanatában zokon is veszi, viszont ténylegesen is elindul valami a két ember között. A többit nem spoilerezem le, mert a filmet érdemes megnézni, minden hibája ellenére is.

Persze, ehhez felül kell emelkedni Lazarus meglehetősen erőltetett, illogikus gyógyító akciójáról, főleg ha hozzávesszük, éppen a megelőző este szabta át majdnem saját öccse arcát egy törött sörösüveggel. Ronnie dramaturgiai szempontból fontos idegbajára sem derül túl sok fény, itt sem tehetünk mást, ha meg szeretnénk nézni a filmet, mint a gimis matekórák 'fogadjuk el' kitételét alkalmazzuk. Ne kérdezzük, hogy mit s mi okból. Mint ahogy Rae nimfomániája is, amiről mindenki tud, kivéve Ronnie-t. OK, hogy a pasik vakok, no de ennyire? A néhol túlfokozott drámai csúcspontok olykor átcsapnak valami abszurd humorba, ami tovább fokozza tanácstalanságunkat. Ricci láncba vert vergődése néha kifejezetten bandázsszexnek tűnik, és a kis kettéfűrészelt ufó kifejezetten erotikus vonaglást mutat be több alkalommal Lazarus házának padlóján. Persze, igazából szenvednie kelett volna, de nem úgy sikerült, na. Jegyezzük fel, a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Craig Brewer.

Ettől függetlenül mégis azt kell mondjam, színészileg kifejezetten jó a film, az ide nem mindig illő erotikus felhangoktól eltekintve Ricci komoly drámai erővel bíró színésznő, megkapó Samuel L. Jackson blues-zenész bácsija is, ráadásul még jól is énekel, de Dzsasztin is tök jól kattan be. A néhol túlhajtott jelenetektől és kissé mondvacsinált konfliktustól eltekintve a drámai alaphelyzet, valamint annak kifejlete is érdekes, semmiképpen sem sablonos, átlagos. Jó a zene is. Asanisimasa így kb. 6/10-re értékeli ezt a filmet.