Szinte vallásos imádattal beszél e filmben otthonunkról, a Földről a világhírű francia "lebegő fotós", Yann Arthus-Bertrand. A filmet nézve valóban szakrális magasságokban érezhetjük magunkat, hiszen Arthus-Bertrand kamerája mintegy angyalként száll keresztül-kasul a Föld felett néhány métertől néhány kilométerig terjedő magasságban. Látjuk a földfelszín megannyi gyönyörűségét, a természet csodáit, majd hosszan, sokáig egy csomó ijesztő, megdöbbentő dolgot. Közben szent átszellemültségben intézi dörgedelmeit hallgatóságához, a nézőkhöz, földlakókhoz.
Arthus-Bertrand kitűnő fotós, erről meggyőződhet bárki a weblapján, de láthattuk plakátméretűre nagyított madártávlatú képeit valamikor a kilencvenes évek közepén a Dózsa György úton (akkor Felvonulási, ma '56-osok tere) is, és ez látszik e filmen is. Pompázatos, lenyűgöző, szemkápráztató panorámákat csinál, még az esetleg negatív tartalmú, üzenetű tárgyakról, eseményekről, helyszínekről is. Néha túl szemkápráztatóakat, melyeket nemhogy nézni, de elhinni is tereh. Nehezen hiszem el, hogy bizonyos gigantikus felszíni bányászati eljárások helyszínén vérvörösre (értsd: vérzik a Föld!!!) színeződik a föld, mégha az valóban így is van. Sokszor úgy érzem, Arthus-Bertrand belenyúl a színekbe a még nagyobb drámai hatás kedvéért, ami azért, valljuk meg, hazugság egy dokumentumfilm esetében, bármennyire jó szándékú is. Persze, ez csak gyanú, lehet az is, hogy minden úgy van, ahogy e filmen látszik, még sohasem repültem körül a Földet hőlégballonon, szélességi fokról szélességi fokra, szinte térképészeti aprólékossággal.
Tovább fokozza az ellenérzéseket az általános iskolai biológia-tankönyvek didaktikáját idézően szájbarágós narráció, melyet a szinkronizált verzióban tovább súlyosbít Novák Péter sajátos orgánumából is fakadó kioktató, de főleg sokszor rosszul hangsúlyozó hangalámondása. A film feléig komolyan idegesített ez a szpícs, mintha a mellemet böködte volna hosszú, horgas ujjával maga a szakállas atyaúristen, hogy mit tettél, mit tettél, te gaz, te utolsó, vétkes bűnös, szarházi homo sapiens. Aztán a végén ugyan jön némi feloldozás is, felsorolódik néhány pozitív példa, de az intő, figyelmeztető jelleg itt is végig fennmarad. 
Mi, valószínűleg vétlen vétkesek úgy érezzük magunkat, mint a hívők az istentiszteleten: kötelezően bevallunk mindent, elnyomunk néhány üdvözlégyet meg miatyánkot, lelkünk tiszta s rajta.
Félreértés ne essék, Arthus-Betrand jó ügyet szolgál, az emberiség fejlődése során tényleg rengeteg pusztítást okozott a Földön. Azonban ez az angyali, nem evilági attitűdje, mintha ő már nem is lenne közibénk való, párosulva a kioktató hangnemmel, kissé visszás érzetet szül. Arról nem is szólva, hogy vicces paradoxonként, nyilván persze áttételesen, de egész projektjét éppen azok a gigavállalatok szponzorálják, akiknek e pusztítás jó része a számlájára írható. Mivel nem vagyok sem ökológus, sem biológus, csak a józan paraszti logikámra támaszkodhatom a film tudományos megálapításait illetően, de itt is van azért némi bibi. Egy helyütt például azt mondja, hogy a Földön a víz mennyisége állandó. Utána hosszan citálja, melyik luxustevékenység mennyi vizet emészt fel. Most akkor állandó a vízkészlet vagy elvész belőle? Felrója az erdőirtásokat, de felrója azt is, amikor az irtás helyére új, igaz, iparilag könnyebben hasznosítható fákat ültetnek. Oxigéngyár-szempontból nem mindegy? És sorolhatnám a támadható példáit, de ismétlem, Arthus-Bertrandnak alapvetően igaza van. Valóban az utolsó órát éljük.
Én mindenesetre továbbra is elsősorban biciklivel járok, igyekszem odafigyelni, mit eszem-iszom, ügyelek a szelektív hulladékgyűjtésre is és nem szemetelek, mint ahogy gyaníthatólag a film nézőinek nagy része. Értsd ez alatt azt, hogy -a figyelemfelhívó dokumentumfilmek többségéhez hasonlóan- ez a film se fog eljutni azokhoz, akiknek valójában szól. Vagy cinikusan vállukat vonják, hogy erre már adtak egy csomó pénzt, ők már feloldozást nyertek ezáltal, vagy pedig unottan nyomnak stop gombot, hogy unalmas, nincs benne akció és még röhögni se lehet rajta. Enyhít mindenen a film üdítő forgalmazási joga, ingyen és legálisan terjeszthető: www.mininova.org/tor/2693744 Töltse le mindenki és nézze meg, mert minden általam előzőleg összehordott nyavajgás ellenére, nem árt újra s újra átvenni a leckét. És hát, Arthus-Betrand tényleg lenyűgöző képeket hordott itt megint össze. Ez a vállakozása, mint ügy, egyértelműen 10/10, filmnek viszont csupán 5/10, az asanisimasa szerint.
