A Hurt Locker úgy tűnhet, hogy egy sima, szokásos háborús akciófilm, mely nem áll be az amerikai kardcsörtetés kritikusainak sorába, hanem becsületes honderűvel tökéletesen lojális kormányának politikája iránt. A film főszereplői amerikai katonák, tökös gyerekek, nem sokat lacafacáznak morális kérdésekkel. Egy bombaszakértő brigádot követünk nyomon, középpontban James őrmesterrel, aki mind közül a legfaszább gyerek, ő az, aki rendre beöltözik abba a vicces böbebaba-ruhába, mely egy picit talán megvédi, ha a bomba a kezei között robban. Bagdadban járunk, bomba tehát van dögivel, némelyik parkoló kocsiba rejtve, némely vállakozó szellemű helyiekre kötve, sőt néha egyenesen beleoperálva valami szerencsétlenbe. Tehát van dolga bőven a bombásznak, a film gyakorlatilag -akciófilm lévén nem lehet meglepetés- a különböző elmésen megalkotott gyilkos szerkezetek sikeres/sikertelen kikapcsolásának feszült, fojtó hangulatú jeleneteiből áll.

De azért ennél talán egy picit többről is van itt szó, nemcsak agyatlan adrenalinjunkiek esti meséjét jelenti ez a film. Az amerikai faszagyerek katonák egymás közti viszonya sok konfliktus forrása lehet, bevetésmentes időben is állandó feszültségben élnek, és egy csendes beszélgetés is fulladhat pillanatok alatt véres verekedésbe - a film ezeket kendőzetlenül és hitelesen ábrázolja. Az sem hallgatódik el, hogy Irak népe nem igazán a béke felkent prófétáit látja az amerikai katonákban, sőt, éppen ellenkezőleg. Néhány kivételtől eltekintve azonban tulajdonképpen arctalan, barátságtalan masszaként jelennek meg az irakiak a képben, legtöbbször csak szubjektív szemszögből látjuk, amint figyelik az utcán őrjáratozó amerikaiakat; néhány utcagyereket látunk közelebbről, akik a katonákkal üzletelnek, ha éppen nem köpködik a nagy katonai Hummereket, vagy éppen egy két lábon járó bomba riadt tekintetét látjuk. A központi figura, James (Jeremy Renner) és ellenlábasa, Sanborn őrmester (Anthony Mackie) sem makulátlan jellemek, Sanborn kissé pszichopata, James pedig egyenesen komplett őrült. Neki a háború kábítószer, akkor érzi magát jól, ha 4 kiló C4-en ülve a detonátor színes drótjaival játszik. Hogy minden egyértelmű legyen, Kathryn Bigelow rendező (pl. Strange Days) megmutatja nekünk azt is, hogy otthon már nem olyan nagy jani, gyakorlatilag nem tud mit kezdeni a normális családjával, számára a háború jelenti az életet. Az amúgy szimpatikus, kissé a fiatal James Belushira emlékeztető fizimiskájú Renner egész jól tolja a figurát. A dokumentarista vonásokkal operáló filmben igen jól sikerültek a bombahatástalanítás "melyik drótót vágjam"-típusú feszült, izgalmas jelenetei, de különösen nyomasztó a hosszú, sivatagi mesterlövészes szekvencia mozdulatlan, tikkasztó és fojtogató hangulata. A Hurt Locker több mint egy szokványos háborús akciófilm, nem véletlenül tűnik fel sok külföldi filmes sikerlistán és lett Arany Oroszlánra jelölve a nem éppen az igénytelenségéről ismert velencei Mostrán, és eséllyel veszi fel a versenyt az idei Oscaron az ex-férjemuram Avatarjával: az asanisimasa szerint is kb. 7/10.