Szinte hisztérikus érdeklődés előzte meg az idei Filmszemlén Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című új filmjét, ami ennek megfelelően meg is nyerte azt és ami végül is nekem sem okozott csalódást. Éppen az a blöff, amit Hajdu utóbbi, meglehetősen félresikerült, ám jelentősen felülértékelt filmjei (a félkész Fehér tenyér, vagy a kiégett ötvenes művészfilmesek közléskényszerét idéző, önbuzeráló és kifelé mutogató Off Hollywood) alapján vártam. Közhelyes, nulla történet egy jó adag hagymázas körítéssel.
Úgy gondolom, sajnos, nem valami érdekfeszítő sztori az, ha egy erdélyi magyar lány egy tengerparti kaland eredményeképpen teherbe esik, majd megszületett gyermekét eltartani nem tudván, Nyugatra megy erotikus munkával pénzt keresni, amibe ugyan majdnem belehal, de megússza, majd hazaérkezve visszaszerzi az azóta gyámság alá került gyermekét, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ezt lehet így elmesélni, lehet kiszínezni, attól még egy sajnálatos, de egyáltalán nem kirívó és egyedi történet ez. A végkifejlet banalitása pedig kifejezetten hazug, főleg azokra a valóban szerencsétlen sorsú lányanyákra nézve, akik a mai napig rabszolgasorban teszik szét a lábukat ronda és dagadt, gazdag nyugat-európaiaknak, és csak az álmukban fordul elő, hogy egyáltalán láthatják otthonmaradt gyermeküket. Nemhogy visszakapják őket.
A film álomjeleneti valóban látványosak, és rajonghatunk is értük, ha nem láttunk még Tarsem Singh vagy akár Szergej Paradzsanov-filmet, akármilyen bollywoodi mesét vagy hongkongi fuchsiát. A film jelenetszerkesztése Greenawayt idézi, az álom-valóság játék pedig Fellinit. Nincs új a nap alatt, azonban ezek a hasonlatok Hajdunál csak manírok, a felszín üres, de csíkos melcsifelcsiben ollllyan laza csevegése csupán, mindenféle művészi tartalom vagy üzenet híján. A film így nekem csak egy légből kapott valami álroma-romantikával meghintett méregdrága családi albumnak tűnik, amelyben látjuk sokat a rendező feleségét, aki ugyan gyönyörű, de színészi képességei azért valljuk be, erősen korlátozottak, valamint kislányukat, például édesdeden elaludni. Tehát a Hajdu-családot így meg úgy, sok pénzből végigutaztatva egész Európán. Eképpen az asanisimasa szerint mindez, a díjak ellenére legfeljebb: 2/10.