Valahol a Jó reggelt, Vietnam, vagy még inkább az Intim részek című Howard Stern-film és Spike Lee fekete-öntudatos filmjei között helyezkedik el Kasi Lemmons egészen peckes Mondd, testvér! (bár a Lökjed, tesó! tán jobb lenne) című filmje, amely Ralph "Petey" Greene, egy amerikai rádiós DJ életét, tündöklését és elmúlását tárja elénk. Petey Greene volt az amerikai rádiózás történetében az első fekete rádiós, aki műsoraiban nyíltan 
szólalt fel a feketék jogai érdekében, szociális és politikai problémák iránt sem érzéketlenül. Szabad szájú, szlenges (tehát célközönségének közérthető) közvetlen stílusa, amit később standup comedykben is sikerrel kamatoztatott, mintául, ihletül és példaként szolgált az elébb említett Howard Stern, valamint az utána következő rádiós generációk hosszú sorának.
Lemmons filmjében jól ragadja meg Greene életének kulcsepizódjait, ami ezeket összeköti, az a zsíros, lusta, vagy éppen szikrázó és energikus soul és funkyzene, valamint a hatvanas, hetvenes évek elképesztően rikító öltözetei és a kötelező, elhagyhatatlan irdatlan mikrofonfrizurák. Don Cheadle lényében van valami eredendően tragikus, Greene fugurájában se csinál szinte semmit, teljesen visszafogottan és természetesen játszik, mégis, összességében, megrázó erejű alakítást látunk tőle. Partnereként lehengerlő Taraji P.Henson, ő Greene hűséges és kitartó barátnőjét alakítja, de Greene valódi kontrapunktja Dewey Hughues, akinek karakterét Chiwetel Ejiofor rajzolja meg nagy alázattal. Greene élete egyrészt sikertörténet, hiszen arra nyújt példát, hogy egy sittes, ex-heroinista, piás utcagyerekből is lehet sztár, de ami a fő, tiszteletreméltó ember, ha a gondolatai rendben vannak, másrészt pedig egy tipikus sztáréletrajz egy erős karakterű férfiról, akit nem tört be az amerikai showbusiness, ám ez gyakorlatilag az életébe került. Lemmons filmje méltóképpen állít emléket neki, mer teret engedni az érzelmeknek is, de giccsessé, szentimentálissá sem válik, hanem hitelesen, híven a valódi Greene-hez, végig szókimondó tud maradni. Cheadle pedig valóban nagyon jó alakítást nyújt. Figyelemre méltó, kicsit megható film, dögös zenékkel. Asanisimasa: 7/10
