Egyrészt, folytatódik a Tour, vészesen közeledünk a végkifejlethez, és még tökéletesen nyílt a verseny mind a sárga, mind a zöld trikó ezévi, végleges birtoklását illetően. A sárga trikó birtokosa ugye, az összetett verseny győztese, aki a szakaszok időeredményeit összesítve végez majd az élen, míg a zöld trikó a pontverseny győzteséé, aki a különböző részhajrákért, egyebekért kapott pontokból gyűjti össze a legtöbbet. Ma ismét a Tourmale megmászása a feladat a Pireneusokban, csak ma a keddivel ellentétben, a másik irányból. Vér fog folyni. (12.15, Eurosport)
Másrészt, este egzotikus tájakra kirándulunk. A Duna Tv-ből valaki nyilván volt mostanában Thaföldön, és bejött neki a feeling, mert rövid időn belül a második thai filmalkotás kerül műsorra. A nyitány című film a főfőfőműsoridőben kezdődik, 21.00-kor, és nomen est omen, zenei témájú lesz, mintegy fényes bizonyítékául annak, hogy a távol-keleti filmek nem kizárólag vér- és bélkiontásos pszichopata őrületek és nem csak Newton mestert pörgetik sírjában elmebeteg harcművészek, hanem akad ott szépség is. Nem is értem, miért kapott ez a film is 16-os karikát...
A film egy híres ranad-játékos életéről szól, valós történet alapján, aki szegénysorsból lett a híres VI. Ráma király udvarának ünnepelt zenemestere. Sokan talán idegenkednek a távol-keleti zenék hangzásától, ami számomra érthetetlen, hiszen ugyanabból a pentaton skálából építkeznek, mint a mi népdalaink is, legfeljebb dallamaik és ritmusképleteik mások. De állítom, hogy nem megszokhatatlanok, és ha a mi, farangok ráérzünk ízére, épp olyan csodálatos érzéseket indukál bennünk, mint egy klasszikusan szép Csajkovszkij- vagy Puccini-motívum, vagy a Távászi szél víízet ááraszt... (A mellékelt youtube linken meggyőző részletet láthatunk a filmből, mind zenei, mind az elvárható filmes élményeket illetően is.)