Tulajdonképpen hibátlan rockkarrier-film az eleddig ismeretlen Floria Sigismondi által rendezett The Runaways sztori, kár, hogy számomra ez a művileg összepakolt glamrock stílus igen messze áll. Maga a film azonban mégis bejött, szórakoztató volt, kicsit szomorú, igazságos és hiteles, átjött belőle a csajok energiája és maga, a rakendroll is. Virtuóz módon vágott darab ez, ha a zene meg sem szólalna alatta, a néző lába akkor is dobogna, olyan ritmusa van, pusztán a képeknek. De zenével még jobb. Ízelítőnek egy kis eredeti Runaways, hogy tolták a csajok, anno:
Dakota Fanning felnőtt, és akkora színésznő lesz belőle, mint ide Hollywood. Már most is az. Itt is atomerősen hozza a a zenekar 15 éves énekesét, aki olyan dögös, mint 3 Marylin Monroe. Sorsa is olyan. Ha ő énekel a filmben, akkor viszont veszély van: énekesnek is kurva jó. Muszáj leírni, hogy kitűnő partnere van, Joan "I Love Rock & Roll" Jett szerepében az Alkonyatban befutott Kristen Stewart itt képes színésznőként viselkedni, játszik, így személyében is van remény, feltéve, ha előbbre tartja szakmai karrierjét bankszámlájának tömésénél. Igen komolyan hengerel a filmben Michael Shannon is, aki a gyakorló pszichopata zenei producert, Kim Fowleyt alakítja, aki a valóságban a Runaways kitalálása mellett igen szerteágazó életpályát fut a mai napig. Let's rock! Asanisimasa: 7/10
