Csoda Milánóban
Vittorio De Sica 1950-ben készült filmjét a híres olasz filmes irányzat, a neorealizmus lezáró fejezeteként, a mágikus-realizmus tökéletes filmes megvalósulásaként szokás emlegetni. A filmben Toto, a káposztaföldön talált árvafiú végtelen természetes jóságával és önzetlen optimizmusával megszépíti a Milánó környéki nyomortelep életét. De Sica, a neorealizmus egyik fontos és megkerülhetetlen alakja e filmben felhagy az élet nyomorúságának naturalista ábrázolásával, ugyan témát, helyszínt nem vált, csak elemelkedve attól az élet pozitív oldalát mutatja meg, de igazi realista csavarral: a csoda, mint dramaturgiai eszköz bevetésével. Ha így nézzük, talán De Sica új nézőpontja még keserűbb, mint a hajdani neorealistáké, hiszen a mágikus realizmus szerint a bajból csak egy kiút létezik, de az nemhogy a csodával határos, de egyenesen maga a csoda.

Csoda Krakkóban
Groó Diana egyik kedvenc filmje lehetett De Sica mester idézett filmtörténeti jelentőségű műve, hiszen első nagyjátékfilmjének erősen idehajazó címet adott. E film ugyan nem kifejezetten szegénység és nyomorúság témakörében játszódik, mint az említett mesteré, itt egy magyar zsidó lány keresi etnikai és vallási identitását a lengyelországi Krakkóban, ami az ismert történelmi okokból, szintén nem egy egyszerű feladat. Egy zsidóságát kereső fiatal nő, egy idegen világban olyan sebeket téphet fel azokban, akikkel találkozik, illetve saját magában is, amire nem számíthat, így e kutakodás komoly konfliktusok forrásává is válhat. Groó e filmben a múlt felsejlő nyomorúságát csomagolja be valami tündéri, meseszerű fátyolba, mely így válik mágikusan reálissá. Itt nem találjuk a más zsidó tematikájú filmek esetében sokszor látott rettenetes képeket az auschwitzi haláltáborból, a zsidó lét és a zsidó vallás bájos, meseszerű és transzcendentális elemei viszont sűrűn szövik át Groó Diana bemutatkozó filmjét.

Csoda a cigánytelepen
A cigányság élete, konfliktusai, problémái, jellegzetes figurái mindig is kedvelt témái voltak a magyar filmnek, a Koportostól a Dallas Pashamendéig, és tovább. Groó Diána második nagyjátékfilmjében szintén az ő életükből merít témát, egy Szentes környéki falu, vagy inkább városszéli házsor cigányainak mindennapjaiba csöppenünk. Itt él Lali, a tizenéves cigányfiú, akinek életét egy csodás, vagy legalábbis annak hitt esemény forgatja fel: egy kártyán nyert csokoládé papírján az áll, hogy ettől kezdve a szegény sorsú fiú egy gyönyörű, tűzpiros Vespa robogó tulajdonosa. A baj az, hogy a motort csak Budapesten lehet átvenni. Lali titokban, életében először elhagyja a cigánysort, és Budapestre utazik jogos jussáért. Az utazás során Lali, és közvetve, mi nézők, szembesülünk mindazzal a veszéllyel és kalanddal, ami ma, ezen a szép és gyönyörű Magyarországon egy tiszta és jó szándékú romára vár. Lali útja a filmben gyakorlatilag sikerrel végződik, hiszen viszonylag ép bőrrel ússza meg a kalandot. Hogy a robogó sorsa mi lett? Az benne van a filmben, onnan mindenki számára ki fog derülni minden.

Hiteles mai mese
Szerintem 10 és 14 éves kora között minden egészséges ember világgá akar menni, bele az ismeretlenbe, de főleg akkor, ha esetleg valami eleddig elérhetetlen cél tündököl fel előtte. Így Lali boldogságos pokoljárása tökéletesen hihetőnek tekinthető, hiszen azért egy piros Vespa nem akármi, valljuk meg. Ami dolgok az úton vele történnek, szintén abszolúte reálisnak tekinthetők, elég csak hozzávetőleg tisztában lenni a napi bűnügyi híradásokkal: amikor például egy dombtetőről távcsöves puskával célba veszik Lalit. A fiú szerepére Szentesen megtalált Tóth Sándor nem véletlenül válaszolta egy riportban arra a kérdésre, hogy miről szól a film: Hát rólam! Ennyit a hitelesség bizonyítékául. Kardos Sándor operatőr a tőle megszokott bravúros beállításokkal mutatja meg Lali road-movieját, az egyik jelenetben a víztükörrel való játéka egészen fantasztikus volt. Groó Diana a tőle már megszokott tiszta, világos és egyenes modorban meséli el Lali mesés sztoriját. Hogy a budapesti szcénákhoz jó szeme van, az sejthető volt, de az meglepetés, hogy milyen mértéktartó tudott lenni a cigánytelepi jelenetekben, hiszen ehhez - vélhetően - nem sok köze volt életében. Mégsem mű, mégsem hatásvadász, sőt, szemléletében is teljesen józan: szegény sorsú, de rendes, törekvő és tisztességes cigányokat mutat meg ízléses és igaz filmjében. Asanisimasa szerint: 7/10