Érthetetlen, hogy David Cronenberg hogyan juthatott el a Videodrome (és Karambol, és Existenz, és Meztelen ebéd, és A légy) megdöbbentően hiteles (szexuál)lélektani kapcsolódásokkal is bíró látomásaitól azokig a langyi thrillerecskékig, amiket manapság művel. Nyilván valamit nagyon drasztikusan megvontak tőle, valamikor az ezredforduló tájékán. Persze, volt már korábban is arra utaló jel, hogy a paliban valami komolyan félre van csúszva, hiszen a '93-as Pillangó úrfi úgy néz ki életrajzában (a Meztelen ebéd és a Karambol között), mintha egy kétezeréves heroinista és egy szöges szadomazo punk közé ülne be egy pipacsmintás ruhában csábító 16 éves transzvesztita. De az a film még jó volt és kellően bizarr is.

Azonban annyira nem lehet semmi sem bizarr, mint amikor a Videodrome-ban James Woods hasába -mint egy asztali videómagnóba- beletolnak egy szabványos, bár lélegző, nyögdécselő VHS kazettát, hogy fura dolgok történjenek vele. A film tele van ilyen és efféle jelenetekkel, hiszen horrorról van szó. Igazi, szakadt horrorról. Semmi CGI, csak a régimódi, oldszkúl stop motion technológia, amellyel például annak idején a népszerű gyurmafilmektől a Star Wars első részeinek effektjein át az olcsó horrorok szétrobbanó zombijaiig minden speciális effekt készült. Ezek a mai szemmel már megmosolyogtatóan gagyinak, olcsónak, primkónak tűnhetnek, a hatás, amit a nézőre gyakorolnak legfeljebb a fuldokolva röhögő Fúóájj! lehet. A film nem ezért érdekes, hanem amiatt a szinte váteszi meglátás miatt, amellyel Cronenberg már a videókorszak hajnalán megjövendöli a médiahabzsoló homo sapiens tudatának feloldódását a rázúduló vizualitásban. Cronenbergnek fogalma sem lehetett még ekkor a internet virtuális valóságáról, de ez is benne van a filmben. Zseniális ráérzés. Ahogyan a filmben megjelenik a médiazabáló ember fogyasztás által egyre mélyebbre süllyedő kulturális ingerküszöbe, azt tanítani kell(ene) a különböző médiaszakokon. Minden úgy van azóta is, ahogyan Cronenberg itt megjövendölte, és kétség sem merülhet fel, hogy így is lesz. Sőt, még ígyebb. Na, szó sincs pinába applikált videólejátszóról, és hasonló baromságokról, de amit a mai emberrel, velem, veled, mindenkivel művel a média, az bizony éppen ez, ami a Videodrome-ban szegény James Woodsszal is történt. Persze, átvitt értelemben, képletesen értve. Nem árt viszont ezzel tisztában lenni, és ilyenkor elővenni ilyen poros kazettát, mint ez is. Muhahaha...

Asanisimasa: 8/10 (Az elavult látvány és effektek miatt a levonás.)