asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Antichrist (2009)

2010.11.18. 17:48 efes

Tulajdonképpen már a kissé öntömjénező főcímben súg Lars von Trier soron következő, szokásos botrányfilmjének értelmezését illetően: Antichrist, az utolsó té betű kaligráfiája a női nem ismert szimbólumát mintázza. Tehát, minden későbbi értelmezési polémiát megelőzően, e filmben az Antikrisztus (tehát a Gonosz) nőnemű. Antikrisztina.

Az előszó (már megint a súlyos jelentéseket feltételező, de legalábbis sugalló, veretes regény-szerkezet...) lassított felvételben ábrázolt, pornografikusan részletgazdag mosógépen kúrásának és ezzel párhuzamosan vágott gyermek-szerencsétlenségének még éppen esztétikusan hatásvadász jelenetsorában Willem Dafoe barázdált arcát látjuk, aki maga volt a megkísértett Krisztus, egy korábbi botrányfilmben (Botrány! Érdekel! - kiáltott fel von Trier, vélhetően). Rajta Charlotte Gainsbourg élvez - eközben kisfiúk szépen átbucskázik az ablakon, hogy lassított felvételben haljon szörnyet. Von Trier már itt saját maga dugájába dől, hiszen nem meri megmutatni a kisgyermek szörnyű összeroncsolódását, ehelyett a Disney-world szemforgató, giccses közhelyét, a hóba csapódó plüssjátékot látjuk. Persze, nem akarjuk látni egy kisgyermek betonba csapódását, de ha von Trier ezt nem mutatja meg, ellenben azt a sok minden más, nem kisebb szörnyűséget igen, akkor minimum következetlennek kell őt tartanunk. Akkor mi végre a sokat emlegetett későbbi csiklócsonkolás, a véres spermát lövellő merev fallosz, a kíméletlen precizitással lábszáron áthajtott csavar és más hasonlóan brutális képek? Puha vagy, Lars. És ráadásul öncélúan számító, ami sokkal rosszabb. Vagy beteg, de az a legrosszabb.

Három fejezet következik, a már említett két színész hősies, önfeláldozó és önveszélyes előadásában (nem is látunk rajtuk kívül mást a filmben), a gyász három stádiumának feldolgozása: a Fájdalom, a Kétségbeesés és a Három koldus kódnéven futó Bosszú. A Nő a temetésen idegösszeomlásban csuklik össze, az amúgy is pszichoterapeuta Férfi magára vállalja a terápiás gyógyítását. Elvonulnak az Erdőbe, ami egyaránt értelmezhető a jungi analízis fogalomrendszerében és bibliailag: nevén is nevezik, ez az erdő az Éden. A Férfi öntelt magabiztossággal lát neki a Nő gyógyításához, úgy hiszi, ő az erősebb, bár nem sok javulást tapasztal. Állítólag von Trier ezt megelőzően súlyos depresszión esett át, így e film önterápia is (végül is, inkább az). A Férfi azonban nem érti meg a Nő szexualitását, mitől nő a nő, így nem is tud neki segíteni. A Nő egyre jobban felülkerekedik a Férfin, és amikor az már nem képes kiszolgálni annak egyre vadabb, extrémebb és brutálisabb szexuális igényeit, akkor jön el a bosszú ideje. (Itt jönnek az idézett explicit jelenetek, hogy botránkozhasson és szörnyülködhessen a fesztiválok művelt és igényes közönsége...) B-kategóriás csavarral (bibliai fordulattal?) azonban minden helyére zökken, a Gonosz elpusztíttatik, még az Édenkert lakói, a kis Vuk, Bambi, az őzike és Bubó bagoly is mindenttudón mosolyognak, a Férfi győztesen áll fenn a dombtetőn, fáradt, elgyötört, de jövöbe tekintő tekintettel tekint le a felszabadított, arctalan nők ezreire, amint vonulnak bele a napnyugtába... Bibliai és poszt-freudi jungiánus gondolatok szürreális kavarodása ez a film a férfi és nő örök problematikájáról, amit vulgárisan úgy emlegetünk: egy férfi és egy nő sohasem értheti meg egymást, hiszen mindegyik mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit (az egyéb opciókat most hagyjuk). Különböző felfogásban, műfajban, mélységben és minőségben rengeteg mű áldozott már e témának, ide talán legjobban a szomszéd Ingmar Bergman életművének nagyrésze passzolna, nem pedig az inkább filozofikus és transzcendenciákkal foglalkozó Tarkovszkij, aki emlékének von Trier provokatívan ajánlja e filmet... a Perszóna, a Kígyótojás, a Suttogások és sikolyok és egyéb más filmjeiben Bergman már olyan mélységében és olyan brutális őszinteséggel járta meg ugyanezeket az utakat, amit most von Trier jár. Ezt legfeljebb csak utánozni lehet. Von Trier nyilvánvalóan nem akarta Bergmant másolni, ezért is talán az elterelő Tarkovszkijra mutogatás a film végén és ezért a szerintem indokolatlan pornográfia, ezért a végiggondolatlan gondolati katyvasz. A világ legjobb rendezőjétől (ahogy maga magát nevezi) "kedves kis közönsége" mindig vár valamit, hát ő szállítja is nekik.

Lars von Trier valóban nincs jól, egy kiégett, valóban depressziós, válságban lévő művésznek tűnik, aki sajátmaga kelepcéjébe zárja magát, egyre több lakattal. Manírjait ismételgeti, egyre megbotránkoztatóbb elemekkel zsúfolja teli filmjeit, talán hogy ezekkel leplezze ürességét, de még valamennyire fenntartsa ázsióját. Meghökkentő és nagyképű kijelentése is tipikusan egy súlyosan depressziós ember túlkompenzált szorongásának tudható be, így is kell kezelni, mint ahogy ezt a filmet sem szabad túlértékelni - nem tévednek azok a kritikák, akik horrort emlegetnek, az Antichrist tényleg horror, viszont horrorfilmnek rossz. De sajnos művészfilmnek sem jobb, így marad kényszeres műfaji definícióként az ön(munka)terápia, reméljük, annak bevált, és von Trier a jövőben újra olyan összetett és átgondolt filmekkel fog előállni, mint a Hullámtörés vagy a Dogville. Vagy végérvényesen elmegyógyintézetbe vonul. Ez a film az asanisimasa szerint: 5/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr81760832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2010.02.15. 21:26:29

Nekem is 10/5. pazar operatőri, képi világ, rendezői munkák, de ennyi... Vannak pár jelenetek, pl. a vonatos <spoiler>hipnózis</spoiler> alatti képi hatás, teljesen szürrealista animék hangulatát mutatja be, másban nem mutatott újat.

_DelMare_ · http://reviewtonight.uphero.com 2010.02.15. 23:50:22

először is gratula az íráshoz, mert nagyon összeszedett és találó recenzió. másodsorban szerintem kicsit szigorú voltál, bár lehet h csak nekem tudott "újat" mutatni (Bregman munkésségét még nem ismerem behatóan), de engem sikerült sokkolnia, és nem csak a végletesen megképiesített jelenetek miatt. én egy 8/10 dobok rá.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.16. 11:38:52

@_DelMare_: Szerintem nem is az a baj, hogy nem tud újat mondani, hiszen a férfi-női viszonyban a kezdetek óta mindig tud az egyik újat mondani a másiknak, másképpen nem is működne, én a nagy hibát abban látom, hogy ez a film csupán ürügy arra, hogy újabb botrányos képeket mutasson meg az "úri" közönségnek (a prolik már úgyis betéve vágják az efféléket a hentelős tucathorrorokból, s/m pornókból, stbből). Vagy egyszerűen arról van szó, hogy a csaja otthagyta (mert nem bírta tovább az alkoholizmusát, nézd csak meg a felpüffedt arcát...), és így akar bosszút állni - na ez lenne az igazán szánalmas. De ezek csak feltételezések. Indokolatlanul durva a film, máskor pedig ugyanennyire indokolatlanul szépelgő, túlesztétizált.

Bergman Jelenetek egy házasságból című filmje ugyanerről szól, mégis sokkal megrázóbb, durvább, brutálisabb és alaposabb, pedig abban nincs egyetlen csiklólenyisszantás, meg álló fasz, és ehhez hasonlók.

thorvald. 2010.02.16. 15:33:12

Megosztó ez a film, én nagyon szerettem, de el tudom fogadni, ha valakinek nem tetszik, a gondom az ilyen "puha vagy, Lars, vagy beteg, ami még rosszabb, sőt, alkoholista is (mert ugye bizonyos gyógyszerek nem okozhatnak elhízást), sőt, csajod sincs (Cannes-ban volt, de nyilván felbérelte az elhidegült exét vagy a sarki kurvát, mert milyen gáz már egyedül vonulni), lúzer vagy, Lars, menj az elmegyógyba" - típusú "csak feltételezésekkel" van. Szerintem Trier nagy hibát követett el azzal, hogy nem próbálta eltitkolni a betegségét, mert így tipikussá válnak az ilyen "beteg meg öncélú ez az ember" kritikák. Lehet, hogy ha makkegészséges lenne, a hozzáértők akkor is öncélúságról beszélnének, de ezt már nem tudjuk meg. A másik dolog, amit nem értek, az a hatásvadászat felhánytorgatása. Trier eddig is hatásvadász volt, ráadásul nagyon ravasz, sikerült megbotránkoztatnia a hozzáértőket a legjobb rendezős kijelentéssel, szerintem csak viccnek szánta.
Mondjuk én lassan a "kedves kis közönséghez" fogok tartozni, így nem tudok elfogulatlan lenni Trier filmjeivel kapcsolatban, (vagy lehet, hogy csak azért, mert még nem láttam tőle rossz filmet?).

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.16. 15:56:21

@thorvald.: A "puha vagy" az a kettős mércére vonatkozik: álló faszt, sőt a nő pasin való szadizását élvezettel és előszeretettel mutogatja, míg a kisgyermek halálát ilyen közhelyes giccsel oldja meg, na ez baromi gáz.

A felpuffadt arc lehet gyógyszerektől is, de ez tipikusan piás pofa - láttam sajnos sok ilyet már. Maga a film pedig számomra egyértelműen a nőn történő bosszú, hogy az miért hagyta ott, az tök mindegy, igen feltételezés, hogy a pia miatt, de ez lehetett akármi is. Kisszerű és szánalmas gesztus a bosszúnak ilyetén történő kifejezése.

Hatásvadászattal semmi baj sincs, ha az a mű és annak üzenetének minél pontosabb célba találásához járul hozzá. Itt azonban ez szerintem teljesen öncélú, ezért teszem szóvá.

Szerintem a Manderlay azért erősen közepes volt csak, én az Európát sem szeretem és a Táncost sem. Volt valami vígjátéka is nemrég, azt végig se bírtam nézni - egyszóval nálam messze nem mindenható a faszi...

thorvald. 2010.02.16. 16:54:10

@efes:
Hát, szerintem akkor is elég meredek a lelécelő feleséges elmélet, egyáltalán, mért kell ilyeneket gyártani? Meg a házasság felbomlása nem ritka jelenség, főleg nem művészembereknél. Trier "nőgyűlölete" (ami szerintem pont, hogy nem az) sem most kezdődött, igaz, ennyire durva dolgokat még nem talált ki eddig.

Szerintem Trier pontosan tudta, mit miért mutogat, és miért nem. Azt, hogy a kisgyerek halálát mért nem, nem tudom, (talán az ártatlansága?) de tudatosabb és összeszedettebb alkotó ő annál, hogy csak úgy találomra filmezzen. Meg hát, egy lassítva szétloccsanó kisgyerek valószínűleg jobban kiverte volna a biztosítékot, mint a kínzások, ha igazán botrányra ("Trier nőgyűlölő ÉS gyereket kínoz!") vágyna, biztos megmutatná.

Az alkohol gyakran együtt jár a pánikbetegséggel és a depresszióval, de igazából nekem mindegy, ugyanúgy csodálom (ez inkább a jó kifejezés, szeretni nehéz őket)az alkoholista Trier filmjeit, mint a józan Trierét, inkább csak a jövőbeli filmek miatt érzek aggodalmat.

Én nagyon élveztem a Manderlayt, könnyebben fogyasztható, mint a Dogville, az Európát is szerettem, a Táncost mondjuk nem nézném meg mostanában még egyszer. Legjobban a kórházas sorozata és A bűn lélektana nyűgözött le, de ez nem jelenti azt, hogy mindenható lenne a dvd-lejátszóban :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.16. 18:16:16

A lelécelő feleség spekuláció, de úgy gondolom, egy blog éppen a megfelelő terep effélékkel való játszadozásra. Próbálom megfejteni, mit miért tesz von Trier. Olvastam a kritikádat, amit végigviszel, az logikailag teljesen helyén is van, el is lehet fogadni. Én viszont mégis azt hiszem, itt nem variációk vannak a nő szerepére, státuszára, lényegi valójára, hanem egy nő (úgy hiszem: a nő) szisztematikus felboncolása, s amit talál, annak felmutatása történik. Olyan dühvel, olyan egyoldalú, és gyilkos precizitással végigvíve, amire csak a bosszú magyarázatát tudom adni. Ráadásul szembeállítja vele a Férfi figuráját, aki majdhogynem szeplőtelen, ártatlan - talán csak kissé öntelt szakmai büszkeségét lehet felróni neki. Ezen kívül azonban csak elszenvedi a nőt.

Nem akarok szétloccsanó gyermekagyvelőt nézni, de véres gecit ejakuláló faszt sem. Ezt mondom, hogy az is felesleges. Nem hsizek az ilyen mindent-megmutatni koncepcióban, mert az csak akkor működne, ha szüzek lennénk e látványokban, de nem vagyunk azok. A megmutatás pornográfia, közönségessé tesz. nem akarok műalkotásban halált látni, mert azt látom a híradóban is, nem akarok faszokat meg pinákat látni, mert ha azt akarok, megnézem a sajátomat, vagy kattintok a redtubera. A genitáliák, a halál naturális, explicit megmutatása olyan erős gesztus, hogy elvisz mindent mögüle. Von Trier mégis erre hegyez ki mindet, erről beszél mindenki, ne arról, mi van esetleg mögötte? Van-e valami mögötte? Ezért érzem én nagyon a blöffszagot. Jó nem kell feltétlen lealkeszozni, mégha esetleg így is van. Aki Kaurismaki tényleg alkesz, vele még sincs semmi bajom. Sőt, egyik kedvencem.

thorvald. 2010.02.16. 20:18:38

Én eleve távolságtartással néztem ezt a filmet, mert Trier legtöbb filmjébe nem lehet (vagy nem tudok) nézőként beleolvadni, meg hát úton-útfélen spoileres kritikákba akadtam, tudtam, mi lesz a film vége. De nem éreztem úgy, hogy dühvel kezelné a nőt. Inkább hidegnek, érzelemmentesnek tűnt az a mód, ahogy ezt az ámokfutást végigvitette vele, ezért nem jutott eszembe, hogy a rendező családi körülményeire gondoljak. A férj sem tűnt nekem olyan ártatlannak, inkább nagyon is önteltnek, ahogy te is írod, hiszékenynek, olyannak, aki pszichológus létére nem veszi észre, hogy a felesége egy állat, ráadásul pszichológusként rendkívül beteg ötlete támad, kezelni a saját feleségét, valószínűleg itt csúszott ki a kezéből az irányítás.
(Ha már spekulálunk: az is lehet, hogy Trier haragudott a pszichológusára.)

A második bekezdés, amit írsz, érdekes, nekem úgy tíz-húsz év múlva (vagy akkor sem) fog kialakulni a filmes filozófiám, ha egyáltalán ki fog, ezért ezeket mindig érdeklődve olvasom.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.16. 21:33:59

@thorvald.: Na ez az: ha nem dühből hajszolja bele a nőt ebbe a pokoljárásba, hanem hűvösen megfontolva, az még rosszabb. De mondom még egyszer -szerintem!- az, hogy ilyen látványosan cincálja szét a nőt, engem személyes indítékra enged következtetni. A pasi figurája pedig önvád... Hát, egy pszichológusnak kéne ezt szakmai szemmel végigvinni. Az biztos, hogy szakmailag megengedhetetlen, hogy ilyen szoros személyi kötődésben "csináljon" terápiát. Volt egy művészetpszichológia-tanárom, aki mellesleg pszichoanalitikus is volt, és én szerettem volna analízisbe járni hozzá, de mereven elzárkózott ettől. Azt mondta, hogy nagyon nem szerencsés, ha bármilyen viszony van az analitikus és a páciens között. Az analízis persze más mint egy ilyen terápia, de a viszony szerintem ugyanaz. A film szempontjából ez pszichológia-szakmailag így valószínűleg tévedés vagy hiba, hogy tudatos-e vagy sem, azt nem tudom.

Az, hogy haragudott pszichológusára, az majdnem biztos: minden depressziós beteg van olyan stádiumban, amikor haragszik terapeutájára. Lásd. pl József Attila, mint ismert példa. De hogy itt a pasi azért olyan, amilyen az ezért lenne? Hát, nem tudom. Én von Trier saját magánéleti konfliktusának szóról szóra történő kivetülését látom még mindig ebben a filmben. Ez valamelyeset magyarázná a kíméletlen jeleneteket is, és tagadhatatlan, ettől iszonyúan szuggesztív hatással is bír a kívülről beletekintő nézőre, azonban pontosan ezért nem működhet olyan műalkotásként, ami az adott problémával általánosító erővel foglalkozik. (A zsánerfilm-verziót kapásból elvetem, mert már kezdetektől nincsenek meg a kötelező formai jegyek, amik nélkül nem horror a horror.) Hasonlíthat így ez a film József Attila híres kockás füzetére, a Szabad ötletek jegyzékére, ahol vannak döbbenetes sorok, hogy baszná cafattá analitikusát, meg ír szarról, és más "csúnya" dolgokról - ez, már ilyen távlatból, nyilván érdekes, de nem mérhető pl. az Eszmélet című verséhez, ami egy óriási mű. Vagy a Nagyon fáj-hoz, amit konkrétan Gyömrői Edithez, az említett analitikusához írt. Szóval, én valahogy így nézem ezt a filmet, Lars von Trier pályájában, életében. Persze, lehet, hogy én mentem el baromira az erdőbe, de ahogy egyre jobban forgatom itt ezt a témát, egyre tisztábban látom ezt a következtetést. :)

_DelMare_ · http://reviewtonight.uphero.com 2010.02.16. 23:21:14

két dolgot fogok tenni: megnézem a Bergman filmet és ezt is még egyszer, mert baromira zavar, hogy nem emlékszem már tisztán a részletekre és így nem tudom hova tenni efes értékelését. (ezen pedig csodálkozom mert eddig nem nagyon volt ilyen.)

arról viszont azért megvagyok győződve, hogy Trier sokkal tudatosabb vagy inkább komplexebb volt annál, minthogy egy becsomagolt bosszúhadjáratnak szánta volna a dolgot. (persze motivációnak ez sem kutya..)

nyuszisz 2010.02.24. 22:55:35

Nagyon szeretem ezt a filmet, ez volt a legjobb a tavaly bemutatott filmek között. A művészet az ilyen, általában akkor őszinte, ha valaminek a belső feldolgozásáról van szó, és ezt ilyen nyíltan vállalni, ezt bátor dolognak tartom Triertől.
Viszont magát az embert személyesen nem ismerjük - az "ez tipikusan piás pofa" :) akár igaz is lehet. Ha igaz borítékolhatjuk, hogy a következő filmjében benne lesz ez is, már ha feldolgozza.

kaamir 2010.09.20. 18:03:49

Ha csak a férfi-nő kapcsolatról akarna szólni a film, még jó is lehetett volna. De sztem Trier itt szimplán mindenbe belerúg, ami szembejön. A természet csúnya és gonosz, a pszichoanalízis elmehet a picsába, a nők meg a megtestesült gonosz, miegymás. Igazából sokszor baromi közhelyes, elcsépelt mondatok hangzanak el, legfeljebb az az újdonság, hogy egy róka szájából :)

Trier persze van olyan jó művészfilm-iparos, hogy adjon csámcsogni valót az esztétáknak: három raklap kulturális utalás, Biblia, Freud, mi kell még? Ja igen, sokkoló jelenetek. Van az is, nem is kevés. Semmivel sem lesz tőlük mélyebb, vagy igazabb a film, mert nincs mögöttük átélhető lelki idíttatás.

Sok mindent, sokfelől bele lehet magyarázni a filmbe, én a magam részéről jobban szeretem a letisztultabb fogalmazást.

Az 5/10 reális.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.09.20. 19:24:34

@kaamir: Igen. Aki régebben tudott olyan egyenes lenni, mint a Hullámtörésben és olyan minimál, de egyben elvont, mint a Dogville-ben, attól ez egy elég cinkes mozi. Tényleg amolyan biztonsági játék egy művészfilm-iparostól.
süti beállítások módosítása