Atípusos tárgyalótermi dráma Az ítélet eladó. Hajlamosak vagyunk innen (főleg, mikor életfogytiglan neveznek ki demokráciát hazudó kormányok jogi méltóságokat) az amerikai jogrendszert etalonnak elfogadni. Ennek általában a hollywoodi filmek nem is nagyon mondanak ellent, legfeljebb olykor picit megemelik a szőnyeg sarkát, de ilyenkor onnan legfeljebb néhány ártalmatlan pormacska kúszik csupán elő. A bírói tekintélyt és az esküdtszék intézményét igen ritkán szokás hollywoodi produkcióban kritikával illetni, a John Grisham regényéből készült, Gary Fleder által rendezett adaptáció mégis ez utóbbi vélt feddhetetlenségét kérdőjelezi meg, egy akkoriban de ma is aktuális probléma, amúgy közepesen érdekes kártérítési perének fiktív példázatában. Grisham a dohánylobbiról írt, a filmváltozat már a fegyverlobbiról szól. Ez tulajdonképpen lényegtelen változtatás, sőt, a film még többet is vállal, tekintve, hogy az általános fegyverviselést az amerikai alkotmány is általános szabadságjogként definiálja, míg a dohányzást nem. Ami viszont lényeg, hogy mindkét esetben a temérdek pénz hatalma áll szemben a csóró civil kurázsival.

Normális esetben az esküdtszék tagjainak kiválasztása a demokratikus joggyakorlásnak egyik legtisztább módján, egy nyilvános bírósági meghallgatáson történik. Amikor azonban nagy pénzek sorsáról lehet szó egy bírói ítéletben, titkos és illegális tevékenységek folynak már az esküdtek kiválasztása körül is. A filmben a dúsgazdag fegyvergyártó cég minden hájjal megkent és csúcstechnológiával felszerelt szakértőket alkalmaz annak minél alaposabb kiderítésére, hogy kik kerüljenek be az esküdtek közé: ki a gyengébb jellemű, meggyőzhetőbb egyéniség, akinek véleményét a "megfelelő eszközökkel" irányítani lehet. Ezúttal azonban a másik oldal is felveszi a kesztyűt...

Spoiler! Fleder a hagyományos tárgyalótermi dráma műfaját ügyesen és ízléssel vegyíti a kémfilmek és az akció néhány jellegzetes motívumával, amivel azonban a klausztrofób dráma sem sérül, viszont mindenképen látványosábbá és izgalmasabbá válik. Gene Hackman kiválóan adja az öntelt, arrogáns profit, ahogy Dustin Hoffman is a liberális ügyvédet. John Cusack és Rachel Weisz szép pár, de ami a fő, hogy szimpatikusak is: komoly szerepük van abban, hogy könnyen elfogadjuk a film (játékfilmben abszolút helyénvaló) elfogultságát, mellyel karakán módon és az amerikai alkotmány szellemével ellentétesen teszi le a voksát az általános fegyverviselés ellenében. Propagandisztikus jellege ellenére a film mégsem direkten szájbarágós, emellett mindvégig izgalmas is, melyet a jelzett hírességeken kívül a remek mellékszereplők pontos jellemábrázolásai is segítenek. Asanisimasa: 8/10