Kézenfekvő lenne a válasz, hogy természetesen semmit. Részben azért, mert a szilveszteri tévéműsor olyan, mint a foci (vagy a kormány): régebben mindig jobb volt! Bezzeg, amíg Hofi élt, hogy vártuk! Részben meg azért, mert ilyenkor a zemberek min. 80%-a úgy érzi, hogy feltételnül ennek a zimankós, didergős, elbaszott napnak kell lennie annak, amikor mindenáron, ha törik, ha szakad, akkor is be kell pótolniuk, amit az ezt megelőző 364 napban elmulasztottak. Az ilyen nagy akarásnak márpedig sokszor beszarás a vége. Én ifjúkoromban is már inkább a zöldellő, lángsugarú nyarakat kultiváltam, ezek a szilveszteri, össznépi dajdajok jobbára kimerültek abban, hogy délután Lovi, aztán haza. Esetleg ha ott volt valami infó egy szolid házibuliról, akkor esetleg az, de hogy ilyenkor tökrészegen, boldog-boldogtalan nyakába borulva sírjam a fülükbe, sőt sírják a fülembe, hogy BUÉK baaazmeeeg!, na ehhez semmi kedvem. Sem akkor, sem most. Mondjuk, én annak idején még a szombatokat is előszeretettel töltöttem otthon, hasonló okok miatt. Nem értem, miért nem lehet például egy átlagos keddi napon is olyan jól érezni magunkat, mint ezen a szerencsétlen Szilveszteren. Vagy még annál is jobban.

Na mindegy. A Wallace és Gromit: Az elvetemült veteménylény (kép) nagy kedvencem, szerintem ma is megnézem. (tv2, 11.35!!) Így láttam annak idején.

Estére alig van valami, talán a Cool-on (21.00-tól) David Fincher dokumentarista hangulatú, életrajzi thrillere, A Zodiákus. Annak ellenére, hogy sokan kifejezetten Fincher egyik legjobb filmjének tartják, én annak idején eléggé untam magam ezen a 158 perces filmen, de ma talán elég lesz éjfélig. Aztán kocc, és boldogujj-boldogujj, és vessük tekintetünket a perceken belül bekövetkező másnapra, mert akkor is lesz nap.

Mindenesetre, a következő kis bejátszással hadd kívánjak ezúton minden kedves barátomnak, olvasómnak, ismerősnek és ismeretlennek eredményekben és sikerekben gazdag, boldog satöbbi...