Ed Harris színészként mindig erős, markáns, konok és határozott figurákat játszik, ezért is meglepetés, hogy mennyire bátortalanul fogott rendezői karrierbe, pedig ezt sem csinálja rosszul. Első rendezése a 2000-es Jackson Pollock-életrajz volt, mely kapásból Oscar-díjhoz segítette a női mellékszereplőt (Marcia Gay Hardent), és Harris Oscar-jelöléseit (számomra is meglepetés, hogy még egyszer sem kapta meg!) is gyarapította a címszereplő megformálásáért. A filmmel sem volt különösebb gond. Az Appaloosa második rendezése, ezúttal nem művészportré, hanem western.

Ráadásul, látszólag igazi, oldszkúl, veretes western. Harris Virgil Cole-t, egy cinikus, kőkemény, halált is megvető, bátor marsallt alakít, aki hű spannjával, Everett Hitch-csel (Viggo Mortensen) a gonosz Bragg (Jeremy Irons) bandája által terrorizált Appaloosa városkájának védelmére szegődik el, azzal a feltétellel, hogy az a törvény, amire ők azt mondják. Tipikus Vadnyugat, ahol a colt szava a tövény, ugye. Virgil és Everett márpedig e szerszám igen avatott kezelői, figuráik talán nem véletlenül hajaznak kissé Wyatt Earp és Doc Holliday klasszikus karaktereire. Rövidesen megtörténik az első összeütközés, majd a második, a harmadik már az ügy felgöngyölítését jelenti: Bragg a bíróság előtt áll. Közben kötelező fordulatként megjelenik a szerelem, a csábító Allie (Renée Zellweger) megjelenésével, s ha egy nő jelenik meg két férfi barátságában, ott szinte biztosan borul a bili... Borul is, jobban, mint hinnénk.

Harris rendezőként komótos, nyugodt ritmusban göngyölgeti történetét, gondja van a kultúrtörténetileg hű környezet megteremtésére éppúgy, mint ügyelni a műfaji törvényszerűségekre, eközben az általa játszott karaktert elegánsan vonja hátrébb, ahogy a film halad előre. Rendre sorjáznak az ismert western-toposzok: a vadnyugati kisváros gyáva és megalkuvó polgárai, a tiszta (legalábbis tiszténak látszó) nő megjelenése, a letelepedési motívum, és a többi, egészen a finálét megelőző végső csavarig. Itt akár rövire is lehetne zárni a történetet, és akkor egy pikkpakk, régimódi western lenne a végeredmény, itt azonban Harris mégis kinyitja a filmet: hősei alól kicsúszni látszik a talaj, úgy tűnik, a gonnosz megállíthatatlanul fölébük kerekedik, Virgil is megingani látszik. De Everett egy furcsa, pillanatok alatt lezajló, mégis klasszikus pisztolypárbajban megmenti a műfaj (és természetesen saját maguk) becsületét, és ellovagol, úgy, ahogy kell, a lenyugvó nap fényébe. Picit rendhagyó, de mégis minden ízében klasszikus western az Appaloosa, mely biztató távlatokat biztosít Ed Harris rendezői karrierjének is. Asanisimasa: 7/10