Úgy tűnik, mára külön műfajjá nőtte ki magát ez a kézikamerás áldokumentumfilm, valójában horror és/vagy katasztrófafilm, melyet először (adjuk neki) talán Ruggero Deodato mutatott be, mint Cannibal Holocaust. Majd követték rengetegen, a remek belga Veled is megtörténhet-től a Cloverfieldig, legutóbb tán az általam skippelt Paranormal Activityig. Ezúttal a norvég André Øvredal nyúlt a kézikamera 'rec' (tényleg, volt egy ilyen című is...) gombjához, hogy általa állítson emléket az ógermán-viking mondavilág híres köveket falatozó szörnyének, a trollnak.
A Trollvadászban fiatal norvég egyetemisták erednek egy kezdetben mereven elzárkózó, furcsa pasas nyomába, akiről azt hiszik, tud valamit az akkoriban medvéknek tulajdonított szokatlan és véres eseményekről. Azonban nem múlik el sok idő és a srácok is ragadnak, mint légy a mézbe, így a faszi nyelve is megered és a "medvéről" is kiderül, hogy spoiler, spoiler, spoiler, jajjajjajj: TROLL. És így tovább...
Szóval, a műfaj már alapvetően ki van találva, a sablonjai a horror-dramaturgián alapszanak. Soha nem mulasztják el az alkotók közölni, hogy ez itten a valóság, és véletlenül találták meg valahol ezeket a furcsa felvételeket tartalmazó tekercseket, amit most csak önök, csak itt (hol?) láthatnak... Mindegy, ezen ne akadjunk fel, Frei Tomi mondott ennél sokkal vadabbakat is. Az ifjú norvégok által véletlenül elvesztett tekercsek végül is tök jól néznek ki, a kamerába valaki nyilván komplett digitális effekt-stúdiót is applikált, ebből a szempontból tehát ez a film csak egy a sorban. Sok újdonságot nem tudnak a fiúk az ügyhöz hozzátenni, csak most nem valami Földre pottyant űrszörny, és nem elgázosított zombik irtják a népet, hanem trollok, akik ráadásul... Talán a néhol felfedezhető ironikus látásmód az, ami nóvum lehet, hiszen a trollok ábrázata elég vicces, orruk olyan mint szegény Antal Imréjé volt, vagy egy inkább mint egy göcsörtös fasz. Arról nem is szólva, hogy a troll tök hülye: a filmbéli vadász egyszer látott olyat, hogy az egyik oly mohón kapta be saját farkát evési céllal, hogy legurult a lejtőn...
Hamar vége van a filmnek, sőt túl hamar, hiszen fontos dolgokról nem tudunk meg sokat: kik és mik ezek akkor, azontúl, amit elmondanak róluk, és miért olyanok, amilyenek és mit keresnek ott, ahol a madár se jár? Viszont szép norvég tájakon kirándulhatunk, mintegy virtuálisan. Vártam végig, hogy kap a projekt valami "zöld" vagy "ökológiai" pluszjelentést, mint azt annak idején Jan Sverák alapvető Olajfalókjánál is, de aztán nincs szó ilyesmiről, csak ilyen horrorozás van... ami persze ügyes munka, de semmi több. Asanisimasa: 5/10