Mi sem jellemzi jobban a mai magyar közgondolkodást, minthogy Till Attila Pánik című filmjét is bő nyállal fröcskölve rántotta le a közvélemény (felének kétharmad része) a francba, nagyobb részben látatlanul, kisebb részben pedig benne ragadva a rendező közismert pénzkereseti majomkodásáról rögzült prekoncepciókban. Erre rakódik rá még a sajátosan értelmezett hazaszeretet guánója, miszerint a magyar film rossz. (Esetleg az Egri csillagok, meg a Macskafogó, na azok jók.) Pedig ez a film is jó, példának okáért. Ma este ellenőrizhető a Dunán, 21.00-tól. Tilla rendezői bemutatkozása jól sikerült, bizonyítva, hogy nem minden tévés ripacs tehetségtelen és arrogáns karrierista, pusztán abból próbál megélni, amiből lehetősége van. Ha ma a tévében látom, engem is idegesít a csávó. Pedig annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontrollos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta Tilla azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen. Aztán volt a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor... A Pánik című film korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól, nem meglepően. Epizódszerűen lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek olyan groteszk karakterek, mint egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros (kép), két életvidám nyugdíjas és még sokan mások.
Van még mára olyan, hogy Tapló télapó, ráadásul az RTL-en (23.15-től). Nem bolondultam meg, a cím és a hely ellenére ez egy tényleg vicces komédia. Nagyjából valami olyat képzeljünk el a Mikulás-témakörben (bár kinn épp most borul rügybe minden), mintha kedvenc House dokink (ő is lesz ma amúgy, a szokott helyen s időben) kényszerülne háziorvosi munkakörbe. Címszerepben Billy Bob Thornton, aki annak ellenére jó színész, hogy annak idején, egy őrült pillanatában elvette Angelina Joliet.
Lesz még a Filmmúzeumon (23.00) Scorsese 1973-as Aljas utcák című filmje, amely részben előtanulmány a későbbi Taxisofőrhöz, másrészt itt még Scorsese nem akart mindenáron Oscar-díjat sem kapni, aminek eredménye egy friss és erős film lett, a fiatal Harvey Keitellel és Robert De Niróval.